Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Válogatás az utóbbi évek magyar papír- és könyvrestaurálási munkáiból - Peller Tamás: Egy savas papírra vízben oldódó festékkel készített karikatúra restaurálása fixálás nélkül
gasztott tárgy öt részre szakadt, mivel összehajtva egy tékába helyezve tárolták, ahol a hajtások mentén a papír széttörött. A szennyezett lapok szélei szakadozottak voltak, egyes darabok elvesztek. Az első és az utolsó szelvény alját és tetejét, a hátoldalon széles, vékony, gépi gyártású, savas papírcsíkokkal támasztották alá, ezek illesztése néhol elengedett. A vastagon felhordott gouache festék egyes helyeken lepergett. Az alulról számított második szelvény hátoldalán, az eredeti illesztésnél a két papírcsíkot rögzítő ragasztó átitatódott a felületre. A konzerválás-restaurálás menete A kezeléshez a tárgyat óvatosan ki kellett emelni a savas tékából, amiben évtizedek óta tárolták. Tisztitás előtt, a restaurálási gyakorlatban szokásos lépés, a pergő festék fixálása következett volna. Az ismert fixáló anyagokkal15 a festék levédhető ugyan, a felhordott filmréteg későbbi eltávolíthatósága azonban kérdéses. A vékony papírra festett karikatúrát a jó behatoló képességű fixáló oldatok átitatták volna, vízlepergetővé téve a lekent felületeket. A későbbiekben, a kasí- rozás során ezek a részek a ragasztót nem szívták volna be, akadályozva ezzel a papír egyenletes megnyúlását. Gyűrődések nélkül a lapok síkba hozását, a szelvények összeillesztését sem lehetett volna kivitelezni. A felsorolt okok miatt a nagy felületű, festett részek levédése kockázatos megoldásnak tűnt. (Két kis helyen, ahol a fehér festék pergett, feltétlenül szükség volt a folyamat megállítására Regnal S1 2%-os etil-acetátos oldatával). A mechanikus tisztítás puha, Rotring B 20 típusú tömbradírral és Wishab márkájú, puha radírszivaccsal16 történt. A régi javítópapírokat a keményítő kötőanyag kíméletes, Goretex-szel17 végzett nedvesítésével, duzzasztással lehetett eltávolítani. A vízfoltok18 megjelenése a későbbi tervezett vizes kezelések miatt nem volt zavaró. A papírban található savas bomlástermékek eltávolítása vizes mosással történt. A festékek oldódási próbájának elvégzése és a Radelkis OP 211/1 digitális pH-mérővel kombinált üvegelektróddal végzett pH mérés19 után lehetett hozzákezdeni a kezeléshez. Elképzelhető volt, hogy a tisztítás során a festékek szétfutnak. Ez a folyamat nem következett be, mert a kötőanyag a pigmenteket a papír felületén összetartotta a víz oldó, duzzasztó hatása ellenére is. A tisztítás és savtalanítás elvégzése a papírrestaurátori gyakorlatban leginkább bevált módszerrel, a kalcium-hidroxiddal végzett kezeléssel történt, mivel a kalcium-hidroxid - pufferoló hatása miatt - a későbbi savasodást is késlelteti. Mosáskor a karikatúra szelvényei, szitára fektetésük után, egyenként a szita sarkainál fogva bemerítésre kerültek a 20 °C-os csapvízzel megtöltött tálcába. A papír a víz felszínén úszott, a szita pedig lesüllyedt a tál aljára. A felületi feszültség a lapot nem hagyta lesüllyedni mindaddig, míg azt felülről nem borította víz. (3. kép) Ameddig csak alulról volt nedves a lap, a festékek sem mozdultak el. A gouache-sal vastagon fedett részeken a festék duzzadását (oldódását) lehetett megfigyelni, mivel azonban a szétfutását okozó oldattal nem volt közvetlen érintkezésben, az nem károsodott a felületen. Amikor a víz átszivárgóit a lap felső oldalára, a rossz megtartású papírt könnyen ki lehetett emelni a tálból az alátámasztást biztosító kiemelő szitával együtt. A tárgy a felületen fellazult festékréteg miatt a levegőn száradt. Minden szelvény kétszer ázott, 12-18 percig. A 169
