Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Kastaly Beatrix - Szalai Veronika: Kísérletek összetapadt mázolt papírok szétválasztására
4. táblázat A hő közlésének módja és következményei 100 és 150 °C-os, száraz levegő ráfúvása a száraz, összetapadt lapokra 150 és 400 °C-os száraz levegő ráfúvása a megnedvesített, összetapadt lapokra Az összetapadt lapok vasalása szárazon, 100, 200, 300, 400, 500 és 600 °C-os vasalóval Sem a papír, sem a nyomda- festékek nem károsodtak, de a lapok szétválasztása nem volt lehetséges. A nyomdafesték megfutott, színei megváltoztak. A papír megpörkölődött vagy megégett; a lapokat nem lehetett szétválasztani. A papír porlott. Amikor a hőhatás megszűnt, a kötőanyag megdermedt, így a szétválasztás nem volt lehetséges. A teljes sikertelenség oka ebben az esetben elsősorban az lehetett, hogy 1911-ben még sem a mázhoz, sem a nyomdafestékekhez nem használhattak ter- moplasztikus műanyagot, tehát a hő semmilyen lágyító hatással nem lehetett ezekre a kötőanyagokra. Egy másik, az 1930-as években kiadott, csak fekete nyomdafestékkel nyomott, összetapadt könyvön forró vízgőzt alkalmaztunk, gőzpisztolyból. A tapasztalat ezzel a módszerrel az volt, hogy csak igen kis területen válnak szét a lapok, ott, ahol a hő hatása érvényesülni tud. A távolabbi - hideg - felületeken lecsapódik a gőz, a papír átnedvesedik és lehűl, és így a kezelés már nem hatásos. Ráadásul - ha a szétválasztást tovább erőltetik -, a nedves papír könnyebben elszakad. Ez a módszer akkor lehet eredményes, ha csak kis területeken, foltokban tapadtak össze a lapok, mivel nagyobb felületek esetében a forró gőzt a szétválasztandó lapok közé kellene vezetni, ami technikailag valószínűleg nem oldható meg. 3) A kötőanyagok oldása, lazítása oldószerekkel A legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnt föl, ha az összetapadást okozó - elsősorban mázkötő - anyagot az oldószerével oldjuk (lazítjuk) föl, feltéve, hogy az alkalmas oldószer a jelen lévő nyomdafesték(ek) kötőanyagát és/vagy pigmentjét vagy színezékét nem oldja. Az oldószeres szétválasztási kísérleteket hat, különböző módon és mértékben összetapadt köteten végeztük el, a mázkötőanyag fajtájától függően, vízzel vagy szerves oldószerrel, többféle módon alkalmazva az oldószereket. A víz, mint oldószer alkalmazása a) Egy, az 1930-as években megjelent folyóiratban csak a mázolt papírra nyomott fényképes melléklet lapjai tapadtak össze. Mivel ekkor még természetes eredetű vagy alapú mázkötő-anyagokat használtak a papírgyártásban, a szétválasztást meleg vízzel kíséreltük meg: 10 percen át 48 °C-on tartott, ellenőrzött hőmérsékletű vízbe áztattuk a mellékletet. 10 perc után a lapok rost- feltépődés és nyomatkárosodás nélkül szétváltak egymástól. (3. kép) Ez az eredmény nemcsak néhány lap, hanem 10-15 ív egyszerre történő áztatása során is elérhető volt, amint azt egy másik, hasonló esetben tapasztaltuk. 134
