Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Mayer, Manfred: A pergamen hozzáragasztása a táblához : a pergamen alapozásának többszörös funkciója egyedi kézi kötések esetében
A pergamen hozzáragasztása a táblához: a pergamen alapozásának többszörös funkciója egyedi kézi kötések esetében Manfred Mayer Keménytáblás és puha pergamenkötések a XVI. század elejétől aránylag nagy számban készültek. A pergamenkötések sérülésének, károsodásának egyik oka lehet az, ha nem megfelelő fényviszonyok mellett tartják a pergamenbe kötött könyveket, mert a fény és az UV-su- gárzás a pergament végtelenül törékennyé teheti. Ahogy az 1. képen látható, különösen a gerincen és a nyílásokban keletkeznek sérülések. Az ily módon sérült kötésekről a gerincborító pergamen részben vagy egészben elvész, ugyanakkor ez teszi lehetővé azt, hogy a felszín alá nézzünk. Ha a sérült kötéseket közelebbről megnézzük, könnyen felismerhető két réteg a pergamen alatt: egy fehér réteg, amely szintén törékeny, és egy nyomtatási selejtpapír lap (makulatúra). A pergamen, a fehér réteg és a nyomtatott papír együtt, összeragasztva, egy szendvicset alkot, így kapjuk meg a könyvborítót. A szendvics fontos része a fehér réteg, amit hívhatunk alapnak, alapozásnak vagy gesso-nak, ha gipszet is tartalmaz. Mindannyian ismerjük a festményalapozás folyamatát. A festészet kezdeteitől napjainkig az alap a festés megkezdése előtt az utolsóként elkészített felület. Az alap sima felületet kell alkosson, hogy könnyen lehessen rá festeni, keménynek, de nem törékenynek kell lennie, (ha törékeny, repedezik), és ráadásul elég porózusnak, hogy a festék tartósan megtapadjon rajta. 1. kép Pergamenkötések tipikus károsodásai Fig. 1. Typical damages on parchment bindings 123
