Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Gönczi Péter: A göttingeni Gutenberg-biblia kötésének restaurálása : a védőborító eltávolítása
Jó lett volna néhány hasonló példát mutatni a védöborításra, de a kutatás során sem a göttingeni Egyetemi Könyvtárban, sem Keszthelyen a Festetics gyűjteményben nem került elő ilyen. A szerző ezúton kéri a tisztelt kollégákat, ha valaki találkozott hasonló megoldással valaha, ossza meg vele tapasztalatát. Egyelőre a Biblia beborítását egyedi könyvkötői leleménynek lehet tekinteni. Aki a védőborítót feltette, pontosan tudta, hogy mire teszi és mi a célja ezzel. Tartós védelmet szeretett volna biztosítani a féltett Bibliának, ugyanakkor azt nem akarta, hogy örökre odaragassza a kötéshez az új köntöst. Ügyes könyvkötői munka, pontos beütésekkel, sarkokkal, anyaghasználattal. Valószínűsíthető, hogy az előre benedvesített bőrt az összes beütéssel együtt, egyszerre, egy munkamenetben, enyvvel húzta fel úgy, hogy a bőrt kente meg, illetve a beütéseknél a táblát is (mivel itt vastagabb enyvréteg található). Majd pedig a kész bevonatra, száradás után, visszahelyezte a csatokat és egy készlet sarok- és köldökveretet is felszegeit. Ennek az eredeti kötésen a lyukakon kívül semmi más nyoma nem volt, így megállapítható, hogy nem is tartozott hozzá. Mit ért el ezzel a mester? Megvédte a köteteket a portól, kopástól, és amivel ő talán nem is számolt, a fény sötétítő, érlelő hatásától is, hiszen ilyen világos, majdnem fehér sertésbőr kötést, mint ami a borítás alól előkerült, ebből az időszakból nem nagyon találhattunk. Mivel pedig tiszta, friss enyvet használt - hiszen használhatott volna akár timsóval edzett enyvet is -, az újraoldható ragasztóval megteremtette a borító későbbi eltávolításának lehetőségét is. A leoldás időszerűsége Már 1998-ban felmerült a Biblia restaurálásának gondolata, készülve a 2000. év nagy, „Gutenberg és hatása” című kiállítására. Akkor sikerült meggyőznünk a kézirat és régi nyomtatványok tára vezetőjét, hogy csak a kiállítás után kerüljön sor a munkára. A kiállítás előtt még digitalizálás is várt a kötetekre, illetve ott kinyitva tettük a tárlóba, így a kötés szépséghibái nem látszottak. A kiállítás után pedig a műhely költözött vissza a régi Egyetemi Könyvtárba az addigi külső épületből, ahova biztonságtechnikai okok miatt nem szerettük volna kivinni a köteteket. Tehát digitalizálás, kiállítás és költözködés után 2004 augusztusában végre elkezdődhetett a tényleges munka. A borító leválasztásának, leoldásának menete A borító levétele az előzéktükrök leoldásával kezdődött, mivel azok a beütéseket fedték. Egyszerű Goretex-szendviccsel1, fél napi nedvesítéssel már szépen lee- melhetőkké váltak. A teljes előzéket ki lehetett emelni, és száraz tisztítás, majd párakamrás nedvesítés után megtörténhetett a kisimítása. Gyakorlatilag a munka majd teljes időszakában vékony szívópapírok között, présben volt. Visszahelyezésnél a láncöltésekhez használt görbe tű segített a fűzésben. A könyvtest teljes becsomagolása után megkezdődhetett a borító leoldása. (5. kép) A leválasztás először a beütéseknél, szárazon kezdődött, ahol egy kicsit makacsabban tapadt, ott hagytam a borítót hasadni. Legjobb eszköznek egy hagyományos borotvakés bizonyult. Többnyire azokon a részeken maradtak erősebben ráragadt bőrfoszlányok, ahol a poli(vinil-acetát) (PVAc) megerősítések voltak. Ennek ellenére, sikerült a kötésbőrön sérüléseket nem okozva, 119
