Műtárgyvédelem, 2007 (Magyar Nemzeti Múzeum)
A 2005. május 24-27-én budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett "Ez Örökre Ragadni Fog. Ragasztás És Leoldás A Papírrestaurálásban" - Eckstein, Karin: Egy barokk rajzgyűjtemény műtárgyvédelmének koncepciója és újrapaszpartuzása
hogy a nedves kezelés alatt a rajzok károsodnak, végül a kasírozó papír és a ragasztó maradványait nedvesség nélkül távolították el. Ezt is nagyon óvatosan kellett végezni, hogy a műtárgy anyagai ne sérüljenek. (4. kép) A szakadások megjavítására vékony japán papírt (Gossamer Tissue) és búzakeményítöt használtak. A krétarajzokon nem történt száraz tisztítás, a töréseket nem simították ki, valamint a régi javításokat és kiegészítéseket nem távolították el. Paszpartuzás, jelzetelés, raktározás A Code. Icon. 397/a jelzetű nagyalakú rajzokat is figyelembe véve, úgy kellett elkészíteni a paszpartukat, hogy azok a további raktározásra és a könyvtári használatra is alkalmasak legyenek. Általános követelmény, hogy a paszpartu ablaka ne takarja le a műtárgy széleit. Ebben az esetben, különösen a nagyalakú rajzoknál, nagy a kockázata annak, hogy az előlap felnyitásakor a műtárgy a paszpartu ablakán keresztül kiszabadul. Ilyenkor könnyen keletkeznek szakadások és gyűrődések, különösen akkor, ha a paszpartut gyorsan nyitják ki. Ezen kívül, a kutatók gyakran meg akarják nézni a rajzok hátoldalát is, különösen akkor, ha a verso-n aláírás, bejegyzés vagy másik rajz van. Elkerülendő, hogy ennek során a használó az eredeti rajzhoz nyúljon, a rajzpapír hosszanti széleire japánpapír csíkokat ragasztottak fel. (5. kép) A rajzokat a baloldali csíkkal rögzítették a hátlaphoz, a jobb oldali csík segítségével pedig biztonságosan kezelhetők a műtárgyak. Mivel a csíkok nincsenek meghajtva, és a paszpartu ablaka alá érnek, a rajz papírját biztonságosan rögzítik, és ellensúlyozzák a papír torzulását is. Ezáltal megoldódott a sarkok felkunkorodásának problémája is (későbbi ellenőrzés során azt tapasztalták, hogy a rajzok simán feküdtek a paszpartukban). A kiválasztott japánpapír színe harmonizált a paszpartu színével. Hogy jobb legyen a fogásuk, a japánpapír csíkokat után enyvezték. A csíkokat búzakeményítővel, két centiméterenként elhelyezett pöttyökkel ragasztották fel. A rajzok hátoldalán a csíkok kb. 5 mm-rel fednek a műtárgyakra. Az e területeken lévő aláírásokat és rajzokat kihagyták. Azokat a műtárgyakat, amelyeknek mindkét oldalán rajz található, a kiállítás előtt úgy keretezték be, mint egy diát, minek következtében a rajzok állandó, a rajzon egyenetlenül eloszló feszültség alatt voltak. Ennek kiegyenlítésére egy japánpapír keretet kellett volna körberagasztani a rajz hátoldalára. Mivel a restaurátorok nem akarták, hogy a rajzok állandó feszültség alatt legyenek tárolva, ezért úgy döntöttek, hogy ezeket is olyan módon paszpartuzzák, mint a többit. Következésképpen, a verso-n lévő rajzok közvetlenül a hordozó kartonnal érintkeznek. 5. kép Az egyik rajz, az új paszpartuhoz és a jobb kezelhetőség érdekében japánpapírból készült füllel Fig. 5. Drawing with a japanese paper hinge for the new mounting and good handling 107
