Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Fehér Ildikó - Menráth Péter: A restaurálás és a művészettörténeti kutatás átfedései : a siklósi várkápolna egyik, falról leválasztott freskójának helyreállítása és újraértékelése
A siklósi várkápolna korábbi freskórétegének keletkezését az irodalom általában Garai II. Miklós nádor idejére helyezi, az 1400-as évek első évtizedeire.9 A freskó arról tanúskodik, hogy László király Zsigmond legfőbb tanácsadójának és bizalmasának, Garai II. Miklósnak is patrónusa, védőszentje volt. A Zsigmond-kori Szent László tisztelet legfontosabb jelenségeire, a világi és az egyházi méltóságok körében egyaránt elterjedő tisztelet főbb tendenciáira Kemy Terézia tanulmányai hívták fel a kutatás figyelmét.10 László király tisztelete szinte már halála pillanatától kimutatható, hamarosan a magyar lovagkor példaképe lett. Szent István után ő volt a második nagy uralkodó, aki megszilárdította a keresztény királyság építményét Magyarországon. 1192-ben szentté avatták, a 12-13. század fordulóján szerkesztett legendájának több változata is ismert.11 Szent László ekkor országos méretűvé váló tisztelete lényegében az Anjou-kori hagyományok folytatásának tekinthető, amely hagyomány az uralkodói udvari és a főúri reprezentáció egyik eszközévé vált. Széles körű elterjedtsége avval is magyarázható, hogy külsőségeiben teljesen alkalmas a lovagi intézmény erősítésére. A siklósi freskókon László jobb kezében bárdot tart, amely évszázadok óta a szent király egyik legismertebb attribútuma. Legelső megjelenése egyben az Árpád-kori tisztelet egyik első emléke is, a Váradi Káptalan 1291-ben kibocsátott pecsétje. Ezen Szent László jobb kezében nem jogart, hanem bárdot tart. Az attribútumként szereplő bárd kialakulásának körülményeit pontosan nem ismerjük, ábrázolása talán egy Váradon őrzött ereklyére vezethető vissza. A kettős keresztes pajzs - a bárd mellett -, a 14. század végétől kezdett megjelenni és vált László király másik állandó jelvényévé (Zsegra, Karaszkó, Szentmihályfa freskói), így szerepel a siklósi freskó korábbi rétegén is. Joggal gondolhatjuk, hogy a második rétegre festett László király is eredetileg hasonló módon, kettős kereszttel díszített pajzsra támaszthatta bal kezét. A restaurátori vizsgálatok kimutatták, hogy a pajzson ma látható kereszt egy későbbi kiegészítés eredménye, melyen alig található eredeti pigment, azonban feltételezzük, hogy ez a kiegészítés egy korábban megvolt, kettős keresztes pajzs alapján készült. Bár korabeli ábrázolásokról (felségi pecsétek, dénárok) sem Szent László alakja, sem koronájának formája nem állapítható meg, annyi bizonyosan állítható, hogy nem olyan nyitott, liliomos pártázatú koronát viselt, mint a siklósi freskón. Az itt megjelenő forma valószínűleg a 13. század végétől kezdett elterjedni. A Szent király mellett álló Szent Lénárd Magyarországon ritka ábrázolás, alakja inkább sváb, bajor és osztrák területeken terjedt el. Tiszteletének központja a Magyarországgal határos Karintiában, St. Leonhard im Lavanttalban bontakozott ki. A 6. században élt Szent Lénárd legendája szerint keresztapjától, Klodvig királytól kapta azt a kiváltságot, hogy szabadon engedik a rabokat, akiket meglátogat, így sok foglyot kiszabadított. Életszentségének hírére Klodvig püspökséget ajánlott neki, de nem fogadta el, inkább a Limoges melletti Noblac kolostorában apátként élt. Fogolyszabadításainak híre támadt, és sok rab állította, hogy segítségül hívására lehullottak róluk a bilincsek. Szent Lénárd tiszteletére a vastárgyak felajánlása különösen jellemző volt.12 Magyarországi tisztelete a középkorban volt a legáltalánosabb. Zsigmond király országos méltóságokat viselő főurai közül Csetneki László is megrendelte Lénárd és Szent László falképét a családi székhely, Csetnek (Stitnyik) templomába.13 Az 1420-1430-as években festett, a siklósinál jobb állapotban fennmaradt Szent Lénárd kezében jól kivehető attribútuma, a bilincs. 50
