Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Szabó Tamás: Egy késő barokk kori Immaculata-szobor restaurálása
bök szétválását, illetve az új repedések kialakulását. A tágulás, illetve az összehúzódó mozgás következtében károsodott az alapozás és a festékréteg is. A meggyengült, pergésnek indult festett és aranyozott felületek miatt korábban több helyen - leginkább a testfelületeken - átfestették a szobrot. A faanyagban rovarkárosítók nyomát szerencsére nem lehetett felfedezni. Mária jobb oldali arcrészén, ahol a két faanyag illesztése találkozik, egy hosszanti repedés keletkezett. A szétnyílás következményeként a krétaalapozás a felületi festéssel együtt károsodott. Az arcfelületet sötétebb testszínnel kenték át, amely idővel szintén megrepedezett és jelentős mértékű hullásnak indult. Az eredetileg sötétbarna színű hajszínt feketére festették át. A tunika és a köpeny kismértékben károsodott: csupán a ruharedők élén keletkeztek kisebb-nagyobb hiányok, mechanikus sérülésekből adódó törések. Emellett a tunika aranyozott felülete megkopott, a köpeny hátoldalán pedig több hosszanti, párhuzamos irányú repedés volt megfigyelhető A földgömb alján a középvonal irányában szélesebb hasadás keletkezett, amely egyre keskenyedve felhúzódott a kígyóig. Emiatt a hullámvonalban körbe- tekeredő kígyó két helyen is kettétört. A szétnyílások vonalában az alapozás is súlyosan roncsolódott. Az állat két szarva közül a jobboldali, feltehetően már az elkészülést követő időkben letört, a megmaradt üreges csonk nyomát a zöld lüszter zavarmentesen fedi el. A Kisded jobb karja a betoldásnál (vállbán), sík felületet hátrahagyva vált le a törzsről. A bal kézfejéről két ujjperc ugyancsak letört, ezek is eltűntek. A Gyermek testfelületét is ugyanazon sötétebb testszínnel festették át, mint Máriáét, amely később szintén megrepedezett és peregni kezdett. Anyagvizsgálatok 1. A restaurálás megkezdése előtt sztereómikroszkópos felvételeken vizsgáltuk a festék-és alaprétegből vett mintákat, amiket a gyermek Jézus ugyanazon testfelületeiről választottunk le (I. lábfej, II. comb/hasi rész találkozása - alsó hajlat). Ugyanis nyilvánvalónak tűnt, hogy mindkét figura testfelületét egységesen kenték át. 2. Polarizációs mikroszkópon tanulmányoztuk az eredeti alap- és festékrétegek, valamint az átfestések szerkezeti fölépítését. Mindezekre a pontos fölmérés érdekében, és a tisztítás módjának megválasztásához volt szükség. 3. A faanyag fajtájának meghatározásához preparátumot készítettünk. A fadarabkát a földgömb aljából vettük, amit mikroszkóp alatt vetettünk össze a rendelkezésre állt jelenkori recens fafajták metszeteivel: a minta a hársfa (Tilia Tourn) anyagának rajzolatával mutatott teljes hasonlóságot. 4. A kötőanyag-vizsgálatok elején különböző tesztekkel (gyanta-, fehérje-, enyv és olajteszt segítségével) meghatároztuk a minták összetételét és kötőanyagát. Mindkét mintánál az alapozásban és az első eredeti festékrétegben fehérje alapú anyagra utalt az Amidofekete AB-2 reagens. A festék kötőanyaga föltehetően állati eredetű enyv volt. 5. Az átfestési rétegnél mindkét esetében egyértelműen olaj tartalmú kötőanyagot jelzett a Szudánfekete B reagenssel végzett vizsgálat. 6. A rétegszerkezeti és metszetszínezési elemzés során a mintákat először Viapal poliészter műgyantába ágyaztuk, majd keresztmetszet-csiszolatot készítettünk. A mintákat polarizációs mikroszkóp alatt tanulmányoztuk, keresve a 85
