Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Czakó Ferenc: Új felfedezések Csontváry kései rajzain : hogyan módosítja egy restaurátor megfigyelése a művek értelmezését?
Új felfedezések Csontváry kései rajzain Hogyan módosítja egy restaurátor megfigyelése a művek értelmezését? Czakó Ferenc 1994-ben, miután a szerző több évet Csontváry festményeinek restaurálásával töltött, elkísérhette a műveket nyugat-európai kiállításuk helyszíneire. Az első bemutatkozásukra Stockholmban került sor. „Stockholmban a Csontváry kiállítás rendezése közben jelenlévő és a rendezésben tevékenyen közreműködő restaurátor, Czakó Ferenc ... összefüggésekre jött rá. Tulajdonképpen oly kézenfekvőnek tűnik most már ez a felismerés, hogy óhatatlanul is felmerülhet bennünk, miként is volt lehetséges, hogy ez a megoldás eddig senkinek sem „ugrott be", nem jutott eszébe. Mentségül szolgáljon, hogy részben a megszokás, vagyis a publikációk által belénk rögzült kép, a grafikák nehezen kezelhetősége, rendkívüli mérete, törékeny anyaga, üveg alatti helyzete és megismétlem, a szokás hatalma lehet ennek egyedüli oka. ... Az Allegorikus jelenet, valamint a Róka és hattyú s az Önarckép rigóval egy eredetileg hozzávetőlegesen négyzet alakú, egységes kompozíció volt (jelenlegi állapotában 183 x 191 cm). 1963-ban Németh Lajos publikálta először mindhárom szénvázlatot, ekkor a két kisebb kép esetében a türkörképes forma került elfogadásra.”1 A kiállítás rendezése közben sokat időzött Csontváry kései rajzai előtt és apró részletekre lett figyelmes. Azt vizsgálta, milyen eszköz és hogyan hagyott nyomot a műveknek azon a részén, melyek pauszpapírra készültek. Ezek az átlátszó rajzok a papír mindkét oldalán szénnel át vannak húzva. E három pauszrajznál dörgölési nyomokra bukkant. Feltűnt, hogy szövött vászonfelületre emlékeztető lenyomatok keletkeztek, de a két kisebb pauszrajznál (Róka és hattyú, Önarckép rigóval) a lenyomat a papír túloldalára esett. Ekkor merült fel először a gondolat, hogy tükörképükbe kellene fordítani a két rajzot. A gondolatban elvégzett megfordítás váratlan eredménnyel járt. A korábbi publikációkból ismert Róka és hattyú bal felső éléhez kifutó vízszintes vonal egyenes folytatása az Önarckép rigóval jobb felső éléhez futó vonalnak. Együttesen adják ki a kompozíció, az Allegorikus jelenet fő motívumának, egy támlás padszék elülső élét. Tehát a két kisebb pauszrajz egymás mellé illesztése után 35
