Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Morgós András: Lovag Endrődi (Junga) Sebestyén : katona, festő és restaurátor

tartósabb huzamosabb időt igénylő megfigyeléseink alapjául egy barokk Szent Mihály-szobor szolgál, amelyet Endrődi úr 1913. május 26-án vett ki osztályunktól restaurálás céljából, és két hét alatt végezte el azon helyreállítási munkálatait. A tárgy ez idő óta depotszekrényben volt elhelyezve, amelynek hőmérséklete megfelel a muzeális szekrények állandó hőfokának. Párázat és por itt természetesen csak kis mértékben érte a tárgyat.

11 hónap múltán - egyelőre eltekintve a technikai kérdésektől - meg kellett állapítanunk a tárgy külső, művészi megjelenésére nézve a következőket: azokon a helyeken ahol a nyers fa látszott ki, ez szaruszerű külsőt kapott. A tárgyon előforduló bőranyag úgy hat, mintha csokoládéból készült volna, mert a konzerválásra szolgáló anyag betöltötte a likacsokat s egységes szappanszerű felületet adott neki. Ez a felület már akkor jelentkezett, amikor Endrődy úr a tárgyat visszahozta hozzánk, de akkor néhány percig tartó, előttünk akkor ismeretlen anyaggal való lemosás következtében ez a kellemetlen hatásréteg eltűnt, most azonban, valószínűleg a konzerváló anyag kiizzadása következtében, újra kiütött. Meg kell továbbá említenünk, hogy a tárgy hiányos részeinek kiegészítésére és összeragasztására használt anyag a bőr alól itt-ott kifolyt s itt undorító masszát alkot.36 Fontosnak tartjuk továbbá annak a megemlítését, hogy a konzerválásra használt anyag - talán zsiradék voltánál fogva - a port kitűnően felfogja, az valóságos szőrös rétegeket alkot rajta (mindig szem előtt tartván, hogy pedig az adott esetben a tárgy csukott szekrényben állott); ez a réteg csak benzinnel, vagy éterrel volna lemosható, ami viszont magát a szobrot borító festékréteget támadná meg.

Az e tárgyon észlelt jelenségeken kívül kifejeződött osztályunkban még az az - szintén tisztán műtörténeti érdekekkel egybefüggő - aggodalom, hogy az Endrődy-féle módszer táblafestményekre ez idáig tudtunk szerint még kipróbálva nem lett. Miután az esetleg konzerválás alá kerülő faragásos oltárszárnyak hátsó oldala rendszerint festményekkel borított, félős hogy a konzerválás által a faanyag és a festékanyag egymáshoz való viszonyában a dimenziók eltolódnak; de viszont eddigi tapasztalataink szerint maguk a színek is szenvednek valeurjükben, s ezáltal a kolorisztikus értékekben és összefüggésekben messzemenő változások állhatnak elő, ami kivált a tájképi hátterek színhatásból levonandó fontos műtörténeti konzekvenciák dolgában okozhat mű- történetileg kárhoztatandó eltéréseket.

Meg kellett továbbá állapítanunk, hogy ez idő szerint még nem telt el elég hosszú kísérleti idő arra, hogy a parafinnak súlyhatása következtében beálló deformáló hatását megállapíthassuk. Bizonyos az, hogy kivált a szobrokból szabadon kiálló részek már egy-két év múlva is okvetlen torzulásokat tüntetnek fel, kivált olyan esetekben, ahol vagy paraffinnal való ragasztás vált szükségessé, vagy ahol a tárgyak alapanyaga már teljesen szuvas volt, s így paraffinnal való tömítésre szorultak.

Annak a meggondolásnak is kifejezést kell adnunk, hogy az Endrődy-féle paraffinolvasztás fokának (miután legalább az 74 foknál olvad) legalább 80-90 fokúnak kell lennie, hogy oly hígan folyó legyen, hogy lehetőség szerint a legfinomabb pórusokba is behatoljon. Ilyen hőfoknál pedig nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a festéket kötő anyagokat esetleg megtámadja, másrészt az ily nagymérvű melegítés nagymérvű, mechanikailag is káros hatásokkal járhat. A paraffinnak ugyanez a forró olvasztási foka a festékek tapasztóanyagait is meglágyítja, aminek folytán ezek a festékréteggel együtt igen könnyen leválhatnak.

20