Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Zágoni Péter: Egy magángyűjteményben lévő kabinetszekrény restaurálása
A jobbos ajtóról hiányzó, csavart szalaggravírozású csontfiié kiegészítésénél az elefántcsont darabot először csiszológéppel és színlőpengével 1,5 mm vastagságúra vékonyítottuk. A homogénebb, egyenletesebb oldal karcmentesre alakítása polírozással történt. A hiány pontos formájáról vékony, 3 mm-es rétegelt lemezből sablon készült. Az elefántcsont Clou18 márkanevű, vizes fekete páccal való megszínezése után (így a karcolt vonalak jobban látszanak) a körvonal bekarcolása - sablon alapján - és a szalaggravírozás rajztűvel készült. A karcolások hegyesszögű, háromszög-keresztmetszetű gravírozótűvel lettek kimélyítve és árnyékolva. A pácolt felület nedves visszatörlése, és a mélyedések pasztás kitöltése után enyvkeverékkel történt a kiegészítés helyreragasztása.19 (9., 10. kép) 9. A hiányzó intarziafiié, restaurálás előtt. The missing inlay fillet before restoration. 10. A hiányzó intarziafiié, restaurálás után. The missing inlay fillet after restoration. Az ébenfahiányok pótlása Az ébenfa kiegészítéseket papírsablon segítségével, lombfűrésszel pontos formára kivágtuk, majd enyvkeverékkel beragasztottuk. A hiányzó hullámlécek elkészítése A hiányzó hullámlécek pótlásai az eredetivel megegyezően ébenfából készültek. A pontos keresztmetszetre vágott anyag szobrászvésőkkel és marokcsiszolóval került megmunkálásra. Az egymáshoz képest szabályosan eltolt vertikális hullámok végleges kialakítása erős szőrkoronggal, a méretre igazítást követően a helyreragasztásuk a már említett enyvkeverékkel történt. Az alapfa kiegészítése A fiókok fenéklapja több fiók esetében elvált az oldallapoktól, illetve száradás következtében megrepedt. A repedés néhány fióknál elérte a 4 mm-t is. A repedések kiegészítése az alapfával megegyezően fenyőfából készült, az ajtók repedéseinél leírt technikával megegyezően. A korpusz oldalain főleg a rovarrágások mentén a hátsó sarok az alapfával együtt kiszakadt. Kiegészítése szintén lucfenyőből, a törésfelülethez alakítva készült. Minden ragasztáshoz a már említett enyvkeveréket használtuk. A fenyőfa-kiegészítések, illetve az eredetileg színezett részek retusálásához a Clou márkanevű vizes pácot és akril temperát alkalmaztunk. 160
