Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Brenner Róza: Magas hőmérsékleten zsugorodott és deformálódott XVIII. századi bőrcsizma restaurálása
hatást a felületaktív anyag, alkohol és víz megfelelő arányú keverékében való oldatának alkalmazásától reméltük, ezért a pataolajat, mint a tisztításhoz szükségtelen anyagot a keverékből kihagyva végeztünk tisztítási próbát a fémen. A korrózió azonban ebben az esetben korántsem tisztult olyan mértékben, mint a bőr tisztításához használt likkerel. Ennek vizsgálatára megpróbáltunk más, szulfidréteggel borított ezüstdarabot tisztítani a pataolajos keverékkel, majd önmagában pataolajjal, hogy kiderüljön, vajon az olaj tartalmaz-e olyan összetevőt, ami az ezüst-szulfiddal reakcióba léphet. Mivel a szulfidréteg mindezek hatására meg sem mozdult az ezüstmintán, ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy feltehetőleg a zsíroldható és fekete színű korom, ill. hamu réteg lehet az, ami a bőrt is több helyen borította. Mindezek ismeretében azt a megoldást választottuk, hogy a fémek felületéről - amennyire a mechanikus beavatkozásokat engedték (apró flittersorokon kevésbé, nagyobb felületű flittereken inkább), - pataolajos keverékbe mártott és jól kinyomott fültisztító pálcika véget finom pamutvászon darabkával beborítva tisztítottuk meg a kormos szennyeződéstől a felületet, majd alkohollal visszatöröltük a likkert. A távozó korom a vászondarabon vastag, fekete szennyeződésrétegben jelentkezett. E tisztítást elvégezve a fémek látványosan elvesztették sötét fekete színüket, a szulfid réteg azonban részben a felületükön maradt. Bár az így elért tompán csillogó felületből már érzékelni lehetett a hímzés ezüst színét, a nagyobb, erősebb alátámasztású ovális flitterek középső, hozzáférhető részét vékony hegyű, puha radírceruzával enyhén megradíroztuk, hogy valamivel erőteljesebben látszódjon az eredeti fémfelület. A tisztítás során azt vettük észre, hogy a fémeken lévő korróziós réteg egészen más azokon a területeken, melyeknél a csizma bőre összezsugorodott - tehát magasabb hőmérséklettel érintkezett. Ezeket a területeket szinte alig lehetett tisztítani, mikroszkóp alatt jól látszott, hogy valamilyen, feltehetőleg korábban felhordott kezelőszer ráégett a fém felületére, kemény, szinte plasztikus korróziót képezve. Ez azt bizonyította, hogy a fémhímzést a korábban már említett mechanikus tisztítás mellett valamilyen tisztításra vagy fényesítésre alkalmas szerrel is kezelték, átkenték. A sarkantyúk tisztítása A sarkantyúk koromrétegtől való tisztítását a hímzéshez hasonlóan likkeres át- törléssel, és alkoholos visszatörléssel kezdtük, majd a szerves rézkorróziót puha fapálcika segítségével óvatosan letoltuk a felületről, a szulfid réteg egy részét pedig radírozással távolitottuk el. A csizma belsejének kitömése A csizma belsejének kitömésére azért volt szükség, hogy a restaurálás során visszanyert formáját megtartsa. A fejrész belsejét - főként korlátozott hozzáférhetősége miatt - mindkét csizmánál keményre gyúrt papírvattadarabokkal tömtük ki, a szárrészbe pedig fából, méretre esztergáltatott és pamutvászonba húzott kitöltőformát helyeztünk. A fa kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy a csizmát ne döntse el a súlya, tehát 125