Műtárgyvédelem, 2006 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Hermann Zsolt: Alvó Szent János apostolt ábrázoló barokk faszobor restaurálása
Alvó Szent János apostolt ábrázoló, barokk faszobor restaurálása Hermann Zsolt A szobor a Néprajzi Múzeum Egyházi gyűjteményének jelentős darabja, készítésének ideje a XVIII. század első felére tehető. Rendeltetése szerint egy szoborcsoport részét alkothatta, mely Jézus szenvedéstörténetének kezdetét, az Olajfák hegyén történt eseményt ábrázolja. A múzeumi adatok alvó apostolként jegyzik a szobrot (1. kép). Valóban, a fiatal fiú arc, a zöld lüszterezett felsőruha és a vörös köpeny egyértelműen Szent János apostolra, Zebedeus fiára utal, amint elszenderül az Olajfák hegyén a Getszemáni kertben. A jelenet evangéliumi forrásai: Máté 26, 36-46, Márk 14, 32-42 és Lukács 22, 39-46 A Néprajzi Múzeum számára Varga Zsuzsa vásárolta a szobrot 1971-ben, Knoll Erzsébettől, a Prágai Jézus faszoborral együtt. A szobor származási helye ismeretlen, Knoll Erzsébethez a ráckevei hajómalomból került. Szent Jánost féloldalról, bal karjával egy sziklára dőlve, alvó pózban láthatjuk. Haja hullámosán faragott, arca kifejező, szép, ártatlan. Felhúzott térdekkel, térde felett felgyűrődő köpennyel ábrázolták. Tóth Bernadett művészettörténész a „Krisztus az Olajfák hegyén” evangéliumi jelenet művészeti ábrázolásának áttekintéséről a következőket írja: „Az Olajfák hegyén történt események egy képbe sűrített - és legismertebbé vált - ábrázolásmódja a XIV. századtól alakult ki és a magánáhítat (Andacht, private devotion) vallásgyakorlatával áll összefüggésben. Ezeken az ábrázolásokon Krisztus a középtérben egy szikla előtt térdel, míg az előtérben tanítványok alszanak. A XV. századtól kezdve Péter, Jakab és János arca is felismerhető 1. Átvételi állapot. The sculpture before restoration. 107
