Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Heitler András: Bartolomeo Caporali Madonna a gyermek Jézussal című freskójának restaurálása
nagyobb. Arról pedig, hogy milyen lehetett eredeti szépségében a festmény, a festékrétegekből vett minták keresztmetszet-csiszolatának tanulmányozásával, illetve pigment porminták mikroszkópos vizsgálatával lehetett megtudni a legtöbbet. Ezek alapján tudhatjuk biztosan, hogy a fentebb említett arany csillag a jobb vállon olajos megjelenésű mordentre felhordott arany-szemcsékből (és nem fóliából, aranyfüstből) állt, s mivel hasonló mordent maradványait a glóriákon is megtaláltuk, elképzelhető, hogy ezek is aranyozva voltak. A minták vizsgálata során derült fény arra is, hogy Mária ma leginkább feketés megjelenésű, sötét köpenye egykor ragyogó kék lehetett, de a befejező, feltehetően smalte pigmenttel festett réteg csak apró nyomokban van meg. A ma látható réteg csupán az aláfestés, amit a sötétkék színhatás elérése érdekében vitt fel Caporali a smalte réteg alá. De nem voltak feketék a háttérben bal oldalt látható fák lombjai sem a vöröses festékkel felvázolt foltra felvitt fekete aláfestésen zöld pigment maradványai tanúskodnak az egykor zöldellő levelekről. Hasonló, vékony törzsű, magas fák láthatók Ghirlandaio 1480-as években keletkezett Madonnáinak hátterében, ahol a magas, kéklő hegyek is a Caporali-freskón előbukkantra emlékeztetnek. A sok rétegből építkező festésmód egyrészt változatos színhatások elérését tette lehetővé, másrész sajnos oka lehetett a festmény jelenlegi rossz állapotának. A festés folyamata így ugyanis időben meglehetősen elnyúlt: nem lehetett napivarrat nyomot találni, így okkal lehetett feltételezni, hogy az egész kompozíció egy nap alatt készülhetett el. Ezért a befejező ecsetvonásokkal felvitt festéket már nem tudta elég erősen megkötni a felszínen formálódó mészpáncél, így később viszonylag könnyen lekopott, lepergett az aláfestő rétegekről, s részben ez okozhatta, hogy a leválasztás során több helyen nem a vakolat-festékréteg határon vált ketté a festmény szerkezete. Ha végiggondoljuk, színeiben mennyivel gazdagabb volt eredetileg Caporali freskója, egy valóban színpompás, nagyszerű festmény bontakozik ki előttünk, amely még mai, erősen sérült állapotában, az egykori, részben sikertelen levá- lasztási művelet roncsolásai ellenére is lenyűgözi szemlélőjét, s méltón tanúskodik az egykori perugiai mester festői tudásáról. Jegyzetek 1. Pigler, Andor: A régi képtár katalógusa, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1954. p. 96. 2. Todini, Filippo: La pittura umbra. Dal duecento al primo Cinquecento. Longanesi & C. Milano, 1989, p.49. 3. Salmi, Mario: „Eine Madonna von Bartolomeo Caporali im Museum zu Budapest”, Cicerone, 1924, p.667. Szerző címe/author’s address: Heitler András festőrestaurátor művész/painting conservator, MA 9700 Szombathely, Széli Kálmán u. 14. 88
