Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt
Műemlékek Országos Bizottságának a megbízásából restaurálási munkákat felügyelt. 1914-ben királyi tanácsosi címet kapott. 14. dr. Váli László, (Kassa, 1878. március 29. - Budapest, 1958. augusztus 16.) jogász, festő, képek, szobrok és faműemlékek konzervátora, restaurátora. 1910-ben jog- ás államtudományi doktorátust szerzett. 1911. szeptember 4.-től a kassai Felsőmagyarországi Rákóczi Múzeumban dolgozott. 1919. február 15.-től a Magyar Nemzeti Múzeum konzervátorának nevezte ki a miniszter (VKM 8220/1919). Betegsége valamint a cseh megszállás miatt Kassáról eljönni nem tudott, ezért álláshelyét csak 1920. június 9-én foglalta el (99-1920 ÉRT). A gyűjtemény átkerülé- sével 1935. októberétől, áthelyezéssel a Szépművészeti Múzeumban dolgozott. 1943. évi nyugdíjba vonulása után a főigazgató kérte - hivatali érdekre való hivatkozással - szolgálatban való visszatartását a közoktatásügyi minisztertől. Az engedélyt a főigazgató megkapta és Válit 1943- tól igazgató őrré nevezték ki. Váli restaurálásetikai állásfoglalása egy kép restaurálása kapcsán, még ma is elfogadható: „... súlyos kérdést képezett a feliratos gerenda, a melyről a latin feliratot Nagyságod kívánsága szerint le kellett vennem. Ezt azonban úgy vittem keresztül, hogy ha - időközben eshetőleg előálló okok miatt - a feliratra szükség volna, az igen csekély munkával újból kihámozható. Itt különösen arra gondoltam, hogy a mennyiben sikerül az eperjesi stallumokba foglalt képeket is megszerezni, azokon eshetőleg ugyancsak feliratokat találhatunk s akkor talán szükség lehetne a most eltüntetett írásra is. Hiszen azok rettenetesen és még durvábban átfestett képek mint a milyen volt ez! - A méreteik teljesen egyeznek ezzel a képpel, ha leszámítjuk a restaurált kép alján utóbb hozzátoldott deszkadarabot, a melyet egyszerűen csak átfestettem, mert különben szabadon folytatnom kellett volna a donator és kisfia ruházatának festését a mit a restaurátor hivatásával még sem tartok megegyezőnek.” (Váli L. levele Varjú Elemér igazgatóhoz, 1918. máj. 14. - Magyar Nemzeti Múzeum Érem és Régiségtára 134-918.) 15. Lehoczky András volt a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának szakképzettség nélküli laboránsa. Ő látta el a konzerválási-restaurálási, a fényképezési és a rajzolási feladatokat (C1 1683/1911, C1 2395/1915). Nevének említésével először 1908-ban találkozhatunk, amikor a régészeti tanfolyamra az ország különböző részeiből érkező hallgatók számára vastárgyak preparálását, a porczellán-, üveg- és agyagtárgyak restaurálását és konzerválását oktatta. 1921-ben már Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott a Régiségtárban. 16. lásd 23. jegyzet 17. lásd 27. jegyzet 18. lásd 30. jegyzet 19. Kalmár János gépészmérnök, fegyver- és művészettörténész (1889. augusztus 27. Mád - 1977. február 8. Budapest) A kassai Felső Ipariskolát végezte, majd bevonult a vártüzérséghez (1917). Az önkéntes tisztiiskola elvégzése után tűzmesterként 1919 januárjában szerelt le. Ezt követően az ózdi vasgyárban esztergályos, modellasztalos, majd műszaki rajzoló gyakornok (1920-1924). Magánúton elvégezte a miskolci Főreáliskola négy felső osztályát és 1924-ben érettségi vizsgát tett. 1924-1929 között a budapesti József Műegyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett. Oklevele kézhezvétele előtt már tanársegéd az Általános Géptani és Géprajzi tanszéken, ugyanakkor a Hadtörténeti Múzeum munkatársa is (1919-1930. szeptember). Ekkor már fegyvertörténeti cikkei jelentek meg. A Magyar Nemzeti Múzeumban 1930. május 1-től fizetéstelen gyakornok. Itt a Történeti Osztályon Tóth Zoltán fegyver és hadtörténész mellett dolgozott. A múzeum 1931. évi jelentése szerint figyelemre méltó eredményeket ért el a fémrestaurálás terén. Állami ösztöndíjjal a bécsi Collegium Hungaricum-ban német nyelvet tanult és a bécsi egyetemen fegyverrégészeti tanulmányokkal foglalkozott. 1931-től a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet szakán végzett tanulmányai lezárásaként bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Ösztöndíjasként bejárta Európa legjelentősebb fegyvergyűjteményeit (Krakkó, Varsó, Wartburg, München, Nürnberg, Augsburg, Drezda, Berlin, Salzburg, Graz, Kreuzenstein). Berlinben tanulmányozta az állami múzeumok konzerváló laboratóriumát, ahol elsajátította a világon az akkor legmodernebbnek tartott fémkonzerválási eljárásokat. A Nemzeti Múzeumban Tóth Zoltán nyugalomba vonulása után a fegyvergyűjtemény vezetője lett (1952). Saját kérésére a múzeumból 1961-ben vonult nyugállományba. 20. Zsiga József a Fővárosi Múzeum, majd a Szépművészeti Múzeum restaurátora. A neves Vári Bálint metszetkonzervátor tanítványa. A Nemzeti Galériában a restaurátorok vezetője. 21. dr. Méri István restaurátor, régész (1911. szeptember 1. Abony - 1976. december 13. Budapest). Szegényparaszt szülők hetedik gyermeke. Édesapja Méri János napszámos, édesanyja Gönczöl Mária. Gyerekkorában játék közben egy felrobbant gránát jobb kezének két ujját leszakította. Ezért 42
