Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt
9. Varjú Elemér (Felsőludány, 1873. október 14. - Budapest, 1944. december) Művelődéstörténész, múzeumigazgató, az MTA levelező tagja (1915). Egyetemi tanulmányai elvégzése után 1898- ban az MNM Könyvtárának a szolgálatába lépett. 1908-ban Kassára került, a Felsőmagyarországi Múzeum igazgatója lett. 1913-ban visszatért Budapestre a MNM Érem- és Régiségtárának élére. A tár három osztályra bontását (1926) követően a Történeti Osztály igazgatója lett. 1934- ben vonult nyugalomba. 1915-től az Archaeológiai Értesítő szerkesztője. Egyik szerkesztője volt az ötkötetes Magyar Művelődéstörténetnek. 10. Mayhen (Majhen, Maichen) Menyhért műbútorasztalos, bútorrestaurátor (1888-1982). 1888. január 5.-én született Szelenczén, Zala m. Anyja Majhen Mária. A négy elemi iskolát Csáktornyán végezte. 1901-ben tanulni ment Zágrábba műasztalosnak. 1905-ben mint asztalossegéd felszabadult, és egy bútorgyárban helyezkedett el. 1912-ben Budapestre jött, ahol Majhen Ferenc műbútorasztalosnál segédként dolgozott. 1914-ben bevonult katonának Pozsonyba. 1915 februárjában bizonytalan időre szabadságolták. 1915. április 20.-án került a Magyar Nemzeti Múzeumba, mint műasztalos. Kinevezése 1919-ben történt meg. Kiállítás-rendezéseknél dolgozott, faműtárgyak restaurálását és konzerválását végezte, oltárok, stallumok, fára festett képek „rácsozásával” (parkettázásával) és régi bútorok javításával foglalkozott „Menyus bácsi” 44 évet szolgált megszakítás nélkül a Magyar Nemzeti Múzeumban. 1949. december 30- val ment nyugdíjba, de nyugdíjasként tovább dolgozott a múzeumban és végül 1959. május 31- vel vált meg a múzeumtól. Ezt követően kisebb megszakításokkal a Szépművészeti Múzeumban dolgozott farestaurátorként 1960-1963 között. Magyarországon a kétoldalán festett táblaképek rendkívüli szaktudást igénylő és kockázatos szétválasztását (vastagságában történő kettéfű- részelését) egyedül ő merte elvállalni. Ilyen munkát és táblaképek parkettázását főként a Szépművészeti Múzeum számára végzett. 11. dr. Gasparetz Géza Elemér Antal (Budapest, 1876. október 29. - Budapest, 1919. szeptember 8.) kémikus és konzervátor, a Magyar Nemzeti Múzeum Régiség- és Éremtárának segédőre volt A középiskola nyolc osztályát a budapesti ágostai evangélikus főgimnáziumban végezte, majd az ezredéves országos kiállítás rendezvényei miatt a szarvasi ágostai evangélikus főgimnáziumban érettségizett 1896. december 23.-án. Érettségi után két félévet a Műegyetemre járt (1897/98). Két évig az országos mintarajziskola kurzusát látogatta (1898-99), majd két évig festeni tanult Münchenben a híres Hollósi Simon féle mesteriskolában (1900-1901). 1900-ban a nagybányai festőiskolában képezte magát. 1901-10 között nyolc félévet hallgatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Végbizonyítványt 1910. január 7.-én kapott, 1911. június 19.-én doktori szigorlatot tett. 1911-től korai haláláig a Magyar Nemzeti Múzeum dolgozója. 12. lovag Endrődi (Junga) Sebestyén katona, festő és restaurátor (Arad, 1862 - Nógrádverőce, 1927. május 5.). Édesapja a császári mexikói konzul volt. A raguzai kereskedelmi tengerészeti akadémiát végezte. Kereskedelmi tengerészeti hadnagyként bejárta a világot. A cs. és kir. budapesti hadapród iskolában hadapródi vizsgát tett. 1881-ben önkéntesként besorozták. Ettől kezdve katonai pályán működött. Honvédszázadosként helyezték nyugállományba (1910). 1896-ban a milleneumi kiállításon olajfestményével a kiállítás díszoklevelét nyerte el. Saját találmányával, régi faszobrok restaurálásával vált ismertté. 1903-ban Kassán, 1905-ben pedig Bártfán, az ottani múzeumok több régi tárgyát restaurálta. Restaurálta az esztergomi prímási képtár középkori oltárszárnyait. Feltárta és felfedezte M. S. mester: Feltámadás képén a koporsó szegélyén, az addig nem ismert M S 1526 feliratot (1915). Faanyag-szilárdítási eljárásának kifejlesztéséhez két éven keresztül próbadarabokon végzett kísérleteket. Paraffin és japán viasz keveréket használó eljárását 1912-14 között több országban szabadalmaztatta. Ez volt az első, akkor korszerűnek mondható farestaurálási eljárás Magyarországon. Eljárásával több középkori faszobrot, táblaképet mentett meg a pusztulástól. 13. Beer József Konstantin festőművész, festőrestaurátor (Brüx, Csehország, 1862. március 11. - Budapest, 1933. február 27.) A Szépművészeti Múzeum első konzervátora. Bécsben az ipar- művészeti iskolában, majd a Képzőművészeti Akadémián folytatott tanulmányokat, Karlsruhe- ban is tanult. A müncheni Pinakothek-ban Alois Hauser képrestaurátor mellett dolgozott. Olasz- országi tanulmányúton vett részt. Milánóban Luigi Cavenaghi-nál a temperafestés módszerét sajátította el. Szakismeretét angliai, olaszországi, németországi, hollandiai, belgiumi tanulmány- útjain fejlesztette. Külföldön is elismert restaurátor és szakértő. 1893-ban meghívták Budapestre és az Országos Képtár (később Szépművészeti Múzeum) kép- konzervátora lett. A régi festészeti technikáknak kiváló ismerője volt. Szigorúan konzerváló beavatkozásaival a múzeum és sok gyűjtő festményét mentette meg. A múzeumi munkája mellett a 41
