Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt
Jegyzetek 1. Széki gróf Teleki József (1738 dec. 21. Huszt, Máramaros vm. - 1796 szept. 1. Szirák, Nógrád vm. író, műgyűjtő, az első marosvásárhelyi múzeumi gyűjtemény létesítője. Teleki László gróf és Ráday Eszter fia, Bőd Péter tanítványa. A tudós Cornides Gáspár társaságában Európát beutazta. Bázelban (1759) és Leydenben végezte egyetemi tanulmányait. Erdélyi királyi tábla ülnöke (1781), Békés vm. főispáni helytartója, Ugocsa vm. főispánja (1782), titkos tanácsos és a Szent Korona őre (1795). Megvette és kiegészítette Cornides gazdag könyvtárát. Nevéhez fűződik az első marosvásárhelyi múzeum létesítése. 1763-ban Teleki József álattani gyűjteményét Szeben- ből Marosvásárhelyre költöztette és a könyvtárával együtt múzeumot rendezett be. 2. Fenichel Sámuel régész, restaurátor, utazó és gyűjtő (Nagyenyed, Alsó Fehér m., 1868. aug. 25. - Friedrich Wilhelmhafen (Stephansort, mai nevén Madang), Német Új-Guinea, 1893 márc. 12.) Fenichel Jakab izraelita tojáskereskedő fiaként született Nagyenyeden (1868. augusztus 25.). Tanulmányait a város híres Bethlen Kollégiumában végezte. A természet iránti érdeklődését Elekes Károly tanárától tanulta, akit többször elkísért vadászijára. Tőle tanulta még az állatpreparálás mesterfogásait is. Talán a legnagyobb hatással Herepey Károly (1817-1906) az ásványtan és régészet tanára volt, akitől a régészet alapjait sajátította el. Herepey magával vitte az ispánlaki és a bedelői ásatásaira. A madarak szeretetét és preparálását Csathó János alispántól, a neves ornitológustól tanulta. A kollégium után rövid ideig gyógyszerész gyakornok volt, majd szülei beíratták a helybeli vincellérképzőbe. 1888 nyarán 12 napi gyaloglással Bukarestbe ment, ahol az állatgyógyászati iskola preparátora, majd 1889 tavaszán a Román Nemzeti Múzeum régiségtárának a segédőre lett. Főleg télen dolgozott a múzeum épületében, a régiségtárban végzett konzerválást, rendezést. Amikor az időjárás jobbra fordult Dr. Gheorghe Tocilescu-val, a régiségtár igazgatójával, Dobrudzsában az Adamclisi (Tropea) római vártelepen végzett ásatásokat. Itt ismerkedett meg Albert Grubauerrel, egy müncheni ornitológussal, aki meghívta a készülő Új-Guinea-i expedíciójába preparátornak és fotósnak. Leköszönt bukaresti állásáról és Budapestre utazott. A Magyar Nemzeti Múzeumban találkozott Madarász Gyulával, a neves ornitológussal, akitől hasznos ismereteket kapott az útra. A múzeum felkérte, hogy az expedíción néprajzi tárgyakat és állatokat is gyűjtsön. Budapestről 1891 augusztusában megbízójához Münchenbe utazott, ahol hat hét alatt összeállították az expedíció felszerelését, majd szeptember végén Hamburgban a Salatiga nevű gőzhajóra szállt. Grubauer a genovai kikötőben csatlakozott hozzá. A Szuezi csatornán, a Vörös tengeren át utaztak, majd Ceylon, Szingapúr érintésével Batáviába (ma Jakarta) érkeztek, ahonnan a kolerajárvány vesztegzára miatt vissza kellett térniük Szingapúrba. Végül a Dewawongse hajóval Német Új-Guineába (akkor Kaiser Wilhelmsland néven német gyarmat volt) érkeztek, majd 1891 december 22-én az Astrolabe öbölben kötöttek ki Hatzfeldhafenben (ma Hatzfeldhaven). Először Stephansortban (ma Bogadjim) egy német orvos misszionárius vendégei voltak. December végén átköltöztek Konstantinhafenba, ahol Fenichel hozzákezdett a zoológia és néprajzi gyűjtéshez. Grubauer megbetegedett és márciusban a rendes hajójárattal hazaindult, magával víve az expedícióra szánt 200 000 márkát. Fenichel mindössze 150 márkával a zsebében ott maradt. Elhelyezkedett egy német kávéültetvényesnél munkafelügyelőnek. A sziget belsejében Bongu pápua faluban házikót épített magának. Kutatásai előmozdítása érdekében felajánlotta szolgálatát szerény anyagi ellenszolgáltatás fejében Bécsnek, Bukarestnek és Budapestnek. Választ csak Magyar Nemzeti Múzeumtól kapott. A múzeum 1000 forintot, a munkájához szükséges eszközöket, fegyvereket és cseretárgyakat küldött. A küldeményt július elején kapta kézhez. Sárgalázat kapott és ennek következtében 1893. március 12-én 25 évesen a német új-guieneai Stephansort kikötőben elragadta a halál. Összesen 15 hónapot töltött Új Guineában. Fő gyűjtőterülete az Astrolabe öböl partvidéke volt Friedrich Wilhelmshafen, Konstantinhafen, Erima, és Stephansort környéke. A Finisterre hegység dzsungeleibe is behatolt és 2000 m feletti magasságban is gyűjtött. Gyűjtésének nagy része a magyar kormány közbenjárására hazakerült. A hazaérkezett anyag, mint jogos örököst, Fenichel édesapját illette meg, tőle vásárolta meg a gyűjteményt a Magyar Nemzeti Múzeum 10 000 márkáért. Egy kisebb gyűjtemény a nagyenyedi Bethlen Kollégiumba is került. Fenichel mintegy 3 000 db néprajzi és 12 000 db természettudományi tárgyat, 25 000 db madarat gyűjtött, kb. ötszáz fényképet készített. Az általa felfedezett egyik madárfajt róla nevezték el Arses Fenicheli-nek. A Természettudományi társulat 1895. február 9.-i emlékülésén Herman Ottó méltatta a 25 évesen elhunyt kutató tudományos érdemeit. Az elhangzottak ösztönözték Bíró Lajost, hogy foly38
