Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt
hónapnyi gyakorlatra a Szépművészeti Múzeum kitűnő konzervátora Beer József Konstantin13 mellé osztassék be, akinek oldalánál módja lesz elsajátítani azokat a különleges konzerválási eljárásokat s a képhelyreállítási munkáknak azt a mértékét, amelyet a magánpraxisban megismerni a legjobb igyekezet mellett sem lehet”. Endrődi 1919 július 1.-től súlyosan beteg volt és operáción is átesett (182- 1919 ÉRT). A Tanácsköztársaság bukását követően a miniszter visszaállította az 1919 évi március 21-ét megelőző állapotokat (199-1919 ÉRT), így a rendelettel Endrődi múzeumi alkalmazása megszűnt. A Festészeti laboratórium (1920-1935) Az 1910-es években Dr. Vali László'* külsősként végzett a Régiségtár számára kép- és szobor-restaurálást. Pl. 1914-től „egy kisebb szárnyas-oltár (felső díszítmény nélkül), 6 faszobor és néhány oltárból való festmény” (574-1914 ÉRT), 1917-1918-ban a liptószentandrási két szárnyasoltár helyreállítását végezte (226-1917 ÉRT, 134-1918 ÉRT). Munkájával Varjú Elemér tárigazgató meg volt elégedve. A Régiségtárba ebben az időben kerültek be nagy számban a felvidéki és erdélyi templomokból a középkori szárnyasoltárok és berendezések. Ezek állapota megkívánta egy állandó restaurátor alkalmazását a múzeumban. Ezért Varjú kérelmére a tár egy konzervátori státuszt kapott. Erre a státuszra Varjú dr. Váli Lászlót terjesztette fel. Váli Régiségtárba kerülésével létrejött a múzeum „festészeti laboratóriuma”, ami 1920-tól 1935-ig, Váli Szépművészeti Múzeumba történő átkerüléséig fennállt. Váli feladata volt „A Régiségtár fából készült műemlékeinek, oltárainak, azok felrakványainak, faragásainak konzerválása-restaurálása, hasonlóképpen a szárnyasoltárok faszobrainak, festményeinek valamint az önálló táblafestményeknek konzerválása-restaurálása.” (1924. évi jelentés 105-1924 ÉRT) Az általa végzett munkát jól szemléltetik a Nemzeti Múzeumban töltött utolsó évében végzett restaurálásai: „A konzerváló műhelyben Váli László dr.-nak az alkalmi javítások és apróságokon kívül nagyobb restaurálási munkái a következők: A jánosréti szárnyasoltár két felének, valamint Szt. Margit és Szt. János fából faragott szobrának restaurálása; Than Mórnak a bécsi kiállításra küldött Ferenc József képmásának javítása. - A Rákóczi kiállítással kapcsolatban összes kép és faragvány rendbehozatala. Legnevezetesebb ezek közül Rákóczi sajátkezűleg faragott karosszékének eredeti állapotba való helyezése; egy XV. századi magyar tárcsapajzs, középkori cserépedények javítása, kiegészítése, végre a bártfai stallumok festett mennyezetének rendbehozatala.” (1935. évi jelentés TO) A Praeparátori és a Fényképészeti műhely létrejötte (1920) A Kolozsvárról menekült Lehoczky András'5, korábban az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának szakképzettség nélküli laboránsa, 1920-ban a miniszterhez írt kérelmében kérte alkalmazását a Magyar Nemzeti Múzeumban. Varjú Elemér az Érem- és Régiségtár igazgatója melegen támogatta felvé18
