Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Koppán Orsolya: Egy 18. századi aranyozott, festett bőr miseruha restaurálása

- Kolofonium, masztix, szandarak és lenolaj keveréke (17. század második fele): 4 rész lenolajban van összesen két rész, a háromféle gyantából elkeverve.- Fioravanti receptje (1567): 4 rész lenolaj, 2 rész kolofónium, 1 rész aloé. Ezt a lakkot aloé gyanta nélkül kellett elkészíteni, mert azt nem lehetett beszerezni.

A kísérletekhez húsz éves, napfényen, természetes módon öregedett, sötétsárga, mézsűrűségű lenolajat használtunk.

Az összeállított keverékek fazékba terített homokba állított főzőpoharakban főttek hat órán keresztül. A melegítéssel beindult térhálósodás következményeként a lakkok szirupszerűen besűrűsödtek, sötétbarna színűvé váltak. (3. kép)

Mivel nem voltunk biztosak benne, hogy ezek az olajos-gyantás aranylakkok a használatban is működni fognak, ezért kerestünk a szakirodalomban más, pl. hangszer, bútor, festmények, képkeret arany lüszterezéséhez használt készen kapható lakkokat is. Ezeknek a lakkoknak közös jellemzője, hogy alkoholban oldott természetes gyantákból (sellakkot is tartalmaznak) és színezékekből állnak.

Egy kisebb bőrdarabon próbáltuk ki először ezt a különleges díszítőtechnikát, a feldolgozott készítéstechnikai leírások alapján végezve a munkát. A kísérlethez növényi cserzésű, natúr színű borjúbőrt választottunk, amelynek sima és zárt a barkafelülete. Először a mintabőrt vizes szivaccsal nedvesítettük, majd kisimítva egy rajztáblára felszögeztük. Az ezüstözéshez alapozásként a még nedves bőrre ecsettel felvittünk egy vékony réteg zselatint és hagytuk száradni. Az első száradása után egy második réteget is felkentünk. Ezután mókusszőr ecset segítségével „maradék” darabokkal lehetett gyakorolni az ezüstfüst felrakását. Majd az ezüstfelületet azonnal átkentük vékonyan tojásfehérjével. Az alapozás nem tudta összehúzni a bőrt, mivel a kísérletek végéig a fatáblára volt szögezve.

Ezután kipróbáltuk a különféle poncoló szerszámokat. Azt tapasztaltuk, hogy a kisebb mintákat könnyebb volt beütni, jobban megmaradt a nyomuk, mint a nagyobb poncvasaknak, mert a zselatin és az ezüst együtt nagyon merev felületet alkot a bőrön.

Poncolás után megpróbáltuk az ezüstöt visszakoptatni. Óvatosan dörzsöltük parafadugóval, üvegceruzával, de a kemény radírceruza vált be a legjobban. Lassan, egyenletesen koptatható le segítségével az ezüstréteg, hasonlóan a miseruha kopásaihoz.

Az ezüst fényének tompítása, valamint feketítése is problémát jelentett. A patinázószerek (pl. kénmáj) használatával félő, hogy a vékony ezüstfüst teljes keresztmetszetében korrózióstermékké alakulna át, valamint a sötét patina nem azonnal alakul ki a felületén. Legegyszerűbb megoldásként puha grafitceruzával sikerült a felületet sötétíteni, amit a későbbiekben legutolsó rétegként felvitt ak- varell festék kötőanyaga rögzített.

Háromféle aranylakkot próbáltunk ki az ezüstözött bőrmintán: a készen kapható alkoholos aranylakkot, és saját készítésű kolofónium és lenolaj, illetve a kész kopállakk és lenolaj keverékét.

Mindhárom lakkot két vékony rétegben kentük fel, és szép aranyszínt alkottak az ezüsttel. A legsötétebb az alkoholos lakk volt, ez száradt meg a leggyorsabban, míg másik két lakk a lenolaj miatt napokig. A második réteg sokkal las144