Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Antal Mariann: Egy scagliola asztallap restaurálása
legtöbbjük kombinált tárgy, fakerettel, hátul léckerítés megerősítéssel. A tulajdonképpeni scag- liola réteg egy vastagabb alapba van beágyazva, vagy különböző színű keverékmasszákkal egy rétegben állították elő. Ragasztásnál hosszas keresés után találták meg a megfelelő módszert, poli(vlnil-acetát) (Plana- tol BB Superior) injektálást, amely gipsz vastagítást igényelt. így a ragasztás reverzibilis maradt, és kevésbé érzékeny, mintha natúrenyvet alkalmaztak volna. Ragasztáskor a törött darabokat színoldallal lefelé fordítva plexi lapon rendezték el, a ragasztó befecskendezése hátoldalról történt. A szélek kitöréseit vékony Nirosta dróttal megerősítve gipsz-enyv masszából építették fel a testhez. Az egyenetlen, többszörös törésekkel tarkított hátoldal megfelelő felfekvését a faágyra szi- likonkaucsuk lap alkalmazásával biztosították. A törések megerősítésére hátoldalról poliészter szövetet ragasztottak fel PVA-val, a festménydublírozásokhoz hasonlóan. A tisztítást mindig laboratóriumi háttér segítette, szükséglet szerint alkalmaztak szappanoldatot, oldószereket, trietanolamin-szappant, acetont és benzilalkoholt, valamint utótisztításra aceton- spiritusz-tesztbenzin keveréket. Az irodalomban fellelt egyik koncepció szerint előre meg kell határozni, mely részek lesznek kiegészítve, mert minden új kiegészítést meg kell csiszolni. Fontos, mert nem kerülhető el az eredeti műmárvány csiszolása sem. C. Reithmeir szerint nagyon kis hiányoknál, mint a karcolás, vagy vágásnyomok elegendő csak gipsszel kiegészíteni és retusálni. Kicsit nagyobbacska hiányoknál és kitörött éleknél legszívesebben színezett spatulyázó masszával egészít ki. Célszerűnek tart több különböző színű masszát összekeverni és ezt egy márványszerű struktúrát kialakítva felhordani. Ezen műmárvány masszával való kiegészítés hátránya, hogy többnyire hamar megszárad és így nem lesz elég kemény. Nagyobb műmárvány hiányokat műmárvány technikával egészít ki, de erről további információkat nem ad, csak annyit, hogy színben és struktúrában ugyanúgy kell majd kinéznie, mint az eredetinek, amit nehéz elérni, tapasztalatot igényel. A még puha masszát színezett ültető-habarccsal a tisztított, nedvesített alapra fekteti. A másik módszer szerint, melyet E. Agnini és munkatársai alkalmaznak (amely főleg kis méretű, intarziával, festéssel díszített műmárványokra vonatkozik, és olyan esetekre, amikor a patinát meg akarják őrizni) a kiegészítés szintén műmárvány masszával készül, de a felület kialakítása a massza gondos elsimításával történik. Előzőleg a kiegészítés környékén a fényezett felületet levédik 2 % Paraloid acetonos oldatával, hogy a nedvesítés hatására ne változzon el a felület. A felület megvédésére fóliát is alkalmaznak. A kiegészítést nem csiszolják, vattával, vagy lenkendővel fényesítik, majd acháttal polírozzák. Magas fényű felületek esetében karnauba viasz- méhviasz (1:4) benzinben oldott keverékével kezelve a kiegészítést, érik el a kívánt hatást. M. Koller esettanulmányában a karcok és vízfoltok kicsiszolását szándékosan hagyták el, és csak ahol nagyon kényszerű és szükségszerű volt a kiegészítéseknél egy elővigyázatos finom- csiszolást alkalmaztak a régi részeken, a régi és új részek kiegyenlítéséhez. A mechanikus után- csiszolásokat a felszínen kerülték, annak érdekében, hogy a vékony berakások, finom bekarco- lások nehogy elvesszenek. A kiegészítések különbözőek voltak a hibahelytől függően.- Nagy hiányoknál eredeti műmárvány technikát alkalmaztak.- Kis hiányok retusálására a festményrestaurálásban használatos enyves-kréta kittet, akvarellre- tust, achát-politúrt alkalmazták.- Máshol kis repedések, hiányok bezárására egy méh- és karnaubaviaszból készült masszát is használtak, amelyet kedvezőtlennek ítéltek meg, mivel a záróbevonat viaszkitt és fény hatására megváltozik.- Végső kezelésre méhviaszt használtak, ahol olajfestés volt mastixfirnisszel, akvarellretusnál akrilfirniszt (Paraloid B 72) reverzibilisen meglágyítva, bemasszírozva.- A lapok megóvására (érintés, felületi szennyeződések, mechanikai sérülések elkerülése érdekében) üveglappal valló lefedést tartanak szükségesnek. Irodalom Aujeszky László - Gombocz Endre: Új kincseskönyv, Gyakorlati tanácsadó, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, 1941. pp. 116-153. Z. Gács György: Gipszmárvány-intarzia, In: A képzőművészet iskolája Szerk.: Solymár István, Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalat, Budapest, 1976. pp. 23-26. 123
