Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Antal Mariann: Egy scagliola asztallap restaurálása

Ragasztás, töredékek azonos szintbe hozása A töredékek stabilan kötődtek a fakerethez, ugyanakkor 1-2 mm-es elcsú­szások voltak közöttük, a vízszinteshez viszonyítva. A törött darabok ragasztása tehát nem volt elképzelhető a töredékek elmozdításával, csak ragasztó becsor- gatással a rések közé. A szintbeli eltérések javítását az alacsonyabban fekvő részek faékekkel történő emelésével és szorítok alkalmazásával sikerült megoldani. Mivel csak nagy erővel lehetett az elcsúszott részek helyzetét korrigálni, ezért olyan ragasz­tóra volt szükség, amely nagy ragasztószilárdsággal rendelkezik ahhoz, hogy a szorítás során bevitt feszültségeket elviselje, a törött darabokat megtartsa a rájuk kényszerített, szintbe hozott új állapotban. A választás az Araldit 2020 epoxi műgyantára esett, mivel alacsony viszkozi­tása lehetővé teszi azt, hogy a szűk résen befolyjon, ragasztószilárdsága pedig a próbadarabokon kielégítőnek bizonyult. A ragasztás színoldalról történt, mert a szintbeállítás csak így volt követhető. A repedések mentén le kellett védeni a felszínt, ehhez a bankjegyragasztó alkalmasnak bizonyult, melyet a rések fölött szikével fel lehetett vágni, és a ragasztót injektálva bejuttatni a résbe. A ragasztófelesleg eltávolítása etilacetát- tal történt. Néhány helyen teljes mélységben sikerült bejuttatni a ragasztót, és megjelent a hátoldalon is. A biztonságos mozgathatóság érdekében szükség volt hátoldalról statikai megerősítésre is. Az asztal tömege nagy, 50-60 kg, mozgatáskor a rugalmas fa­keret enyhén meghajlik, a merev műmárvány lap a ragasztások mentén könnyen eltörhet. Ezért hátoldalról keresztülmenő, a repedéseken besüllyesztett rozsda- mentes acélcsapokkal történt a törött részek stabilizálása. Az asztallap elülső szélén, a fenti törésektől függetlenül egy vékony repedés mentén a felszín kb. fél cm-t felemelkedett az eredeti szinthez viszonyítva. A műmárvány felszín visszanyomásához szükség volt az alapozó réteg vékony fúróval való megbontására. Közben előtűnt a felszínt egészen megközelítő rozs­dás vas, mely fogtechnikai csiszolóba fogható pici vágókoronggal könnyen eltávolítható volt. A feltáskásodott rész benedvesítve, enyhe nyomást alkalmaz­va került vissza eredeti helyére. Kiegészítés A kavicsos alapozó réteg hiányainak pótlásához hasonló megjelenésű és keménységű enyves gipszhabarcs készült, kavics, homok és mészkőőrlemény adalékokkal. Visszakaparás és száradás után a vékony műmárvány réteg fel­hordása következett. A műmárvány előállításához különféle próbák készültek. Ezek vonatkoztak a felhasznált gipszre (modellgipszek: rudabányai, Knauf, fogorvosi gipsz, 380°C- on újraégetett, timsóval kezelt-újraégetett), az alkalmazott enyv minőségére (csontenyv, bőrenyv, nyúlenyv, zselatin), töménységére és az alkalmazott pig­mentekre, színkeverékekre. 120

Next

/
Oldalképek
Tartalom