Műtárgyvédelem, 2005 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Morgós András: A restaurálás története a Magyar Nemzeti Múzeumban 1960 előtt
A könnyebb átláthatóság érdekében az 1926 előtt működött restaurátorokat és restaurátori műhelyeket az 1. Táblázat foglalja össze. A Magyar Nemzeti Múzeum restaurátorai és restaurátor műhelyei 1926 eőtt Név és műhely / Év 1910 1911 1912 1913 1914 1915 1916 1917 1918 1919 1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 Kiss 6á//nf festőrestaurátor 1. 1847.10. 20.- 1850.10.16. 2. 1861.11.04.- 1868.01.19. Molnár Viktor laboráns (1864) 1870-11918. 09.01. + + + + ♦ ♦ ♦ * ♦ Kemény József mechanikus fémrestaurátor (1876.05. 01.) 1904-t1927 + * + + * ♦ * + + * * ** * * * Eberhard János laboráns kerámiarestaurátor (1891) 1893- 1933.04.01. ny ♦ ♦+ + + + + + + + + + + + Bíró Sándor kezelő 1902? -1921? +? +? +? +? +? +? +? +? +7 +7 +? +? Ruck(Huck) Lajos agyagmúvességi restaurátor 1905- 1924. 06. 01. ny ♦ + ♦ + + + + + + + + + * + Nagy Géza műasztalos, szolga takarító, segít tisztításban 1914. 03. 23. -11946. 08. 13. + * * * ♦ * + + + + + + Bíró Sámuel ? -1914. a harctéren eltűnt ? ? ? ? Tóth Gyula mechanikus segéd 1918 körül ? + ? Mészáros József inas Kemény mellett 1921 körül + ? Vadas Ferenc gépész és műszerész, kisegítő altiszt 1921.10.01. - 1923. 04. 01. * + + Kémiai és konzervátor laboratórium Dr. Gasparetz Géza Elemér vegyész-restaurátor, régészeti fémrestaurátor 1911-1918. 03.12. ny + + + + * * + * Asztalosmühely Majhen Menyhért bútorrestaurátor 1915. 04. 20.-1949.12.30. ny, de 1959. 05.31-ig nyugdíjasként még dolgozott + * + + * * * * * * + + + ++ + Preparátori és Fényképészeti laboratórium Lehoczky András preparátor 1920. 07. 01. - 1933-tól már csak fényképész * * + * * * Festészeti laboratórium Endródi Sebestyén 1919. 04. 19.-1919. 08. 08. * Dr. Váli László festórestaurátor 1920. 06. 09.-1935.10. * + + + + + Érem restaurálás Tóth József éremrestaurátor 1907.08. 30.- 1921.09. ny + + + ♦ + + ♦ * + * + * Tamás György éremrestaurátor 1923.02. 08.-1958.10. 01 ny + * * + Eleinte a múzeumi gyűjtemények felügyelői, vezetői maguk kezdték restaurálni tárgyaikat. Ez részben abból is fakadt, hogy rendszerint egyedül voltak a gyűjteményben, később, ahogy segédszemélyzetre, múzeumi szolgákra is szert tettek kezdték a segítségüket a műtárgyak restaurálásába bevonni. A 19. sz. végétől a 20. sz. közepéig a restaurálásokat végző múzeumi személyek általában képzettség nélküli szolgák és iparosok voltak. Ők, a „múzeumi mindenesek”, nem csak restaurálást, hanem mindenféle múzeumi segédmunkát is végeztek (takarítást, karbantartást, javítást, kiállítási munkákat, küldönci teendőket stb.). A legritkább esetben nevezték őket restaurátornak, konzervátornak, inkább múzeumi szolga - ami feladataikat tekintve jól illett rájuk - egyéb altiszt, egyéb műszaki személyzet, (műtárgy!?) takarító megnevezéssel illették. A műtárgyakon végzett beavatkozásokól általában nem készítettek dokumentációt, amely tartalmazta volna, hogy milyen eljárást, anyagokat használtak. Ennek egyik oka, hogy többnyire csak a tárgyak egyszerűbb tisztogatását, ragasztását végezték, a szó valódi értelmében vett restaurálásra csak ritkán került sor. Az ügyesebbek az általuk eltanult eljárásokat többnyire titokként kezelték. 11
