Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Boros Ildikó: Agyagsebek : Andrea del Verrocchio: A fájdalmas Krisztus

darabban égették ki. Anyaga égetett agyag6 (terrakotta), apró festésmarad­ványokkal. Az 1959-es restaurálás legszembetűnőbb következménye a fejtetőt, a bal szemhéjat, és a szemöldököt érintő kiegészítés volt. A töredékessé vált jobb kart hátul nagy területen gipsszel pótolták ki. A jobb térd kiegészítése az­után készülhetett, hogy a szobrot posztamenshez rögzítették. Emellett fel­tűnőek voltak a plasztika jelentős kiterjedésű felületi hiányai; ezek keletkezését két okra lehetett visszavezetni. A nagyobb hiányok úgy jöhettek létre, hogy a darabok egyben válhattak le még a készítés, pontosabban az égetés alkalmá­val. Mintázáskor bizonyára nem dolgozta kellő mértékben össze az agyagot az alkotó, így már égetés közben leválhatott az utoljára felrakott rész. Az újabb lemezes leválások a későbbiekben fellépő romlási folyamatok, közöttük a hor­dozó gyengülésének következményei. A fototechnikai vizsgálatok közül elsősorban röntgenfelvétel7 készítése volt indokolt: a szerkezet megértéséhez, valamint a kiegészítések mértékének fel- térképezéséhez. A röntgenképeken láthatóvá vált a letört kar visszaerősítésé- hez csapként használt nagyméretű fémszög (2. kép), valamint a talapzathoz való hozzáerősítéshez alkalmazott két darab ácskapocs. Az is kiderült, hogy a fej összeépítésekor több gipszes kiegészítés került egymás tetejére . A röntgenvizsgálatot követően ultraibolya, látható, majd infravörös sugár­zási tartományban készültek felvé­telek. A terrakotta színű átfestések elhelyezkedésének dokumentálásá­2. Fémszög a röntgenképen. Metal nail on the X-ray. ra ultraibolya megvilágítással lumi­neszcens felvételek készültek. A ron- csolásmentes vizsgálatokat követő­en került sor a mintavételre. A mik­roszkópos vizsgálatok8 eredményei­nek együttes értékelésével állapít­hattuk meg a hordozó, és a rákerült rétegek állapotát, valamint pontos összetételét. Röntgendiffrakciós vizs­gálattá'9 került sor a szobor anyagá­nak pontos meghatározására. Az ás­ványi összetevők meghatározása - azon túl, hogy utalhat a származási helyre, - lehetőséget nyújt az égetési hőmérséklet pontos megállapítására is. Kellően magas hőmérsékleten ugyanis ezek az összetevők megváltoznak: részben elbomlanak, átalakulnak, valamint 79

Next

/
Oldalképek
Tartalom