Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ádám Ágnes: Bizánci kötés: 13-14. századi szerb kódex restaurálása
Carlo FEDERICI-Konstantinos HOULIS: Legature bizantine vaticane. Istituto Centrale per la Patalogia del Libro, Roma, 1988. Fratelli Palombi Editori. MEGGYESFALVYNÉ ÁDÁM Ágnes - SZLABEY Györgyi: Egy XV. századi bőrborítású papírkódex és a kötésében talált XIII. századi pergamentöredékek restaurálása. Magyar Grafika, 1992. XXXVI. 4. pp. 29-34. SZIRMAI, J. A. (János Sándor): The archeology of medieval bookbinding. Aldershot, 1999. Ashgate. 352, XVII. pp. 7-92. VUKOVITS Koszta - MUDRÁK Attila: Szerb Egyházművészeti Gyűjtemény. Szentendre. Budai Szerb Ortodox Egyházmegye Szerb Egyházi Múzeum, INFOGROUP, 1998. Szeretném ehelyütt is megköszönni Dimitrije Stefanovic és Vukovic Koszta történeti kutatásban nyújtott segítségét. Jegyzetek 1 Pravoszláv: pravo: igaz, igazság / szlaviti: dicsőítő. Ortodox (görög szó): 1. egyenes, igaz. 2. régi szabályokhoz ragaszkodó. Az óegyházi szláv nyelvet nem szabad összetévesztenünk a közös szláv alapnyelvvel. Különválásuk a Kr. utáni I. században kezdődött, és a X-XII. századig tartott. A déli területeken a következő szláv nyelvek alakultak ki: szlovén, szerb, horvát, bolgár, macedón és a holt óegyházi szláv, melynek azt az óbolgár nyelvet nevezik, amelyre a IX. század második felében Cirill és Metód, majd tanítványaik, a keresztény hit elterjesztéséhez szükséges liturgikus könyveket görögből lefordították. Az ószlávból alakult ki az ún. egyházi szláv nyelv, a későbbi egyházi és részben világi írásbeliség nyelve. A nemzeti egyházi nyelvek között megkülönböztetünk cseh, közép-bolgár, horvát, szerb és orosz, valamint román szerkesztésű egyházi szláv nyelvet. Preszlavban (a bolgár cári udvarban) alakult ki egy irodalmi központ (IX. sz. vége és a XI. század között), amelynek nagy szerepe volt az ószláv nyelv elterjedésében. (Virághalmy Lea: A glagolita írás. OSZK HÍRADÓ, 1993. 9-10. pp. 37-41. 2 Hosszas kísérletezés eredményeként, a Bőripari Kutatóintézet munkatársaival együttműködve 1984-ben Beöthyné Kozocsa Ildikó, a vári Restauráló Műhely osztály- vezetője kiváló szakértelmével és felelősségteljes irányításával, szaktanácsadásával, állandó ellenőrzése mellett négy restaurátor szakember, Ballagó Lászlóné, Kálmán Péterné, Ádám Ágnes és Szlabey Györgyi (az Egyetemi Könyvtár restaurátora) kialakította a pergamenöntés módszerét, amely megoldotta a legreménytelenebb állapotú kódexek, kéziratok helyreállítását. A restaurált kódexek állapotának rendszeres vizsgálata, ellenőrzésének pozitív eredménye is alátámasztja a módszer sikerességét és tartósságát. A kidolgozás, és az alkalmazás során kialakult tapasztalatok alapján folyamatosan történtek, és még ma is történnek módosítások az eljárásban és a javítóanyag összetevőinek arányában, mert mindig szükséges alkalmazkodni az eredeti pergamen anyag minőségéhez. A kifejlesztett eljárást, a restaurátorok munkájuk során továbbra is használják, - nem nélkülözve az óvatosságot és felelősségérzetet -, kiszélesítve az alkalmazási kört, pl. oklevelek, kötéstáblákról leemelt kéziratos pergamenborítók helyre- állítására, könyvekből előkerült fragmentumok összeillesztésére. Ez a módszer távlatokat nyitott meg a pergamenrestaurálás területén. Szerző címe/ author’s address: Ádám Ágnes restaurátor, muzeológus / restorer, museologist Országos Széchényi Könyvtár, Restauráló Osztály National Széchényi Library, Restorer Department 1827 Budapest, Budavári Palota F. ép. 65
