Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Lakatosné Pammer Gabriella: A bronzkor kemencéje: funkcióvizsgálat kísérleti régészeti módszerekkel
az, elegendő volt-e ekkora hőmérséklet a százhalombattai teli-telepen készült, jó minőségű agyagáru kiégetéséhez? A vizsgálati eredmények további értelmezéséhez kerestem meg Duma Györgyöt, a MTA Régészeti Intézetének nyugalmazott főmunkatársát, aki hosz- szú éveken keresztül foglalkozott a régészeti kerámiák égetési hőmérsékletének problematikájával, ő hívta fel a figyelmemet egy igen fontos jelenségre, a kerámiákkal kapcsolatos rehidratációs folyamatra, melyet a termoanalitikai vizsgálatoknál Földvári Mária is feltételezett. Az égett agyag víztelenedett agyagásványai - meghatározott feltételek mellett - képesek a környezetükből vizet “maradandó módon” megkötni, azaz rehidratálódni. Ez a folyamat a természetben rendkívül lassan zajlik, de feltehető, hogy a régészeti feltárások során felszínre kerülő kerámialeletekben már bizonyos fokig végbement. A rehidratáció folyamatát a leletanyagokon dilatométeres és derivatográfiai vizsgálatokkal (magas nyomású és hőmérsékletű gőztérben végzett kísérletekkel) az égetési hőmérséklet függvényében követték. A vizsgálatok igazolták a feltevést. Az ásatási anyagból származó (alacsony, 500-700 °C-on kiégetett) mázat- lan cserépedények anyagán végzett derivatográfiai vizsgálatok olyan súlyvesztéssel járó termikus reakciók lefolyását mutatták, melyek az égett agyagoknál már aligha tapasztalhatók, és egyedül az említett reakcióval magyarázhatók. A cserépanyagok vízfelvétel következtében történő átalakulása, rehidratációja magyarázza a természettudományos vizsgálatukkal, valamint konzerválásukkal-restaurálásukkal (vő. a földből előkerült kerámiák törései, repedései, mállékony9. A kemence-rekonstrukció építés közben. / The building of the oven during reconstruction. sága) kapcsolatos nehézségeket. Az anyagvizsgálati eredményekből tehát az égetési hőmérsékletre csak hozzávetőlegesen lehet következtetni. A rehidratáció mértékét meghatározni nehéz, mert a folyamat nem lineárisan zajlik (Duma, 1973. pp 229-233). Az elvégzett vizsgálatok eredményei csak azt zárták ki, hogy az objektum olvasztókemence lett volna. A meghatározott hőmérsékleti tartomány - még ha a rehidratációs folyamatokat figyelembe is vesszük, - illik a kerámiaégető kemencére, a sütőkemencére és a főzőtűzhelyre egyaránt. Sütőkemence voltát az objektum felépítésének ismeretében talán ki lehetett zárni. Az archaeobotanikai vizsgálatok nem igazolták, de el sem vetették azt a lehetőséget, hogy a kemencét sütésre-főzésre használták volna. A lelet eredeti funkciójának meghatározása érdekében a kemence rekonstrukciójának megépítését és használatát határoztuk el. 34
