Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Morgós András: Mozaikok egy életműből: Szalay Zoltán restaurátor nyolcvanéves

lehetett, a széttöredezett festmény részeit úgy tudtuk összeragasztani, hogy a restaurálás nyomai alig látszanak, ugyanakkor sikerült teljesen elkerülni a dub- lírozást. A textilrészek restaurálásánál is el tudtuk kerülni az alábélelést, ugyanakkor mind a varrási, mind a ragasztási technikát annyira finomítottuk, hogy azokat a zászlók felületén alig venni észre, és az eredeti felület 99 %-át fedetlenül hagyják.(...) Azzal, hogy elértük: a zászló mindkét oldala egyformán látszik, nagy lépést tettünk afelé, hogy munkánk etikailag elfogadható legyen. Most már a következő lépésre kellett ügyelnünk, arra ti., hogy a zászló anyag­szerű legyen. Mindenképpen el kellett kerülnünk, hogy a textilanyag bádog­szerűvé váljék. Ragasztási módszerünkkel ez is megoldható.” (Mindkét oldalu­kon festett zászlók restaurálásának etikai és gyakorlati problémái c. cikkéből) Restaurálási etika “Nagyon sok vita folyik a műtárgyak kiegészítéséről, annak elvi és etikai problémáiról. Valószínűleg ez a vita addig tart, amíg restaurálás folyik a világon. Ha most még megoldhatatlannak tartjuk a problémát, a kérdéssel állandóan foglalkoznunk kell, hogy lépést tudjunk tartani az elvárásokkal és a lehető­ségekkel. Tulajdonképpen ez a két dolog határozza meg egy-egy időszak restaurálásának elvi és etikai problémáit. E problémák végleges megoldása azért nem lehetséges, mert az elvárások és lehetőségek állandóan változnak, és sokszor egymással ellentétben állnak.” “Azt is figyelembe kell venni, hogy egy tárgynak különböző aspektusai van­nak. Ha megnézek egy guzsalyt, akkor látom, hogy az egy fonásra alkalmas eszköz, tehát technikai vonatkozása van, ugyanakkor szépen, művészien ké­szítették el, tehát művészi vonatkozása is van, de van természettudományos vonatkozása is, mert megfelelő faanyagot kellett felhasználni hozzá. Azt is figyelembe kell venni, hogyan készítették el a tárgyat, és azt is jó volna tudni, mivel készítették el a guzsalyt. Ha ezt mind tudjuk, és figyelembe vettük, és ennek megfelelően restauráltuk a tárgyat, akkor megközelítően tökéletes mun­kát végeztünk. Azt hiszem, ezek után nem vitás, hogy restaurálásra szükség van. Az is nyil­vánvaló, hogy egységes elvek kialakítására alig van kilátás. Bizonyos dolgokat azonban leszögezhetünk, hogy elsődleges kívánalom a csonkításmentes restaurálás (melyre törekedni kell), figyelembe véve a tárgy minden arculatát. A restaurálásnak még egy vitatott pontja van, a visszafordíthatóság kér­dése. Ezt tapasztalatom szerint mai tudásunk szerint sem lehet tökéletesen megoldani. Mindenesetre, amit a tárgyból eltávolítók, az visszafordíthatatlanul elvész. Ennek elkerülése ma már igen sok esetben lehetséges. Tapasztalatom szerint alig van olyan anyag (itt konzerválóanyagra gondolok), aminek a kötését valamilyen módon ne lehetne megszüntetni, de nem mindegy, hogy milyen áron. Nyomtalanul eltávolítani azonban nem lehet a tárgy sérülése nélkül. Ezek a nyomok sokszor szabad szemmel láthatatlanok, de befolyásolhatják egy újabb eljárás alkalmazását. Ezért mindig tudnunk kell az előzőleg használt anyagokat és eljárásokat. Ezeknek ismeretében úgy fogalmaznám meg a kívánalmat, hogy úgy kell restaurálni, hogy az eredeti darabokat megtartva, a restaurálás 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom