Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Kralovánszky Mária: Tüll, selyem, történelem : Rhédey Klára díszruhájának restaurálása

A tüll annyira hiányos és mállékony volt, hogy természetes megoldásként kínálkozott az új tüllre történő átültetése. A viselet restaurálását jóváhagyó szakmai bizottság egyöntetű véleménye egyezett az enyémmel, azaz nem selyem, hanem pamut tüllre tettem át a lamellás hímzést. Az új selyemtüll oly vékony és gyenge, hogy pár év múlva az is szétmállana. A pamuttüll sűrűbb ugyan, de sokkal erősebb, és nem megy veszendőbe olyan hamar az az őrületesen nagy munka, amit a hímzés átültetése jelentett.

Miután a lamellás hímzés összes behajtott szélét egyenként, néhol párosával a tüllhöz varrtam vékony pamutfonallal, került sor a tisztításra. (A viselet öszszes ezüsthímzése közül csak ez volt korrodálva, amiből arra következtetek, hogy ez volt a legfiatalabb hímzés. Ugyanis azt tapasztaltam, hogy minél régebbi valami, annál jobb minőségű.)

Az Argentolos kezelés3 után csillogóvá vált fodrot a szétbontáskor lejegyzett módon és technikával varrtam fel a buggyos részre. A buggy tüll rétegét kicseréltem a most használt pamuttüllre,

9. A vállfűző restaurálás után.

The corset body after conservation.

mert igen bántó látvány lett volna egymás mellett a selyemtüll buggy és a pamuttüll fodor. Az újjászületett ujjakat a karöltőbe visszavarrva még nem volt teljes a vállfűző. Hiányzott az eleje betét a fűzés alatt. Hasonló korú, eredeti példányokat alapul véve készítettem el a kartonpapírral merevített, selyemmel és tüllel bevont betétet. XVIII. század végi, XIX. század eleji metszeteket és divatképeket vizsgálva szükségesnek tűnt, hogy a nyakkivágás és az eleje betét széle szervesen kapcsolódjon egymáshoz. Ezt egy, a szélen körbefutó keskeny tüll fodor felvarrásával értem el.

Ezen ábrázolások alapján került arany szalag a fűzéshez és nem zsinór, valamint selyem szalagcsokor a váltakhoz.

(2. Szoknya) A tisztítás ebben az esetben is elmaradt. A selyem ugyan néhol foltos volt, és bizonyára sok por is rárakódott az évek folyamán, de a vizes tisztítás hatására a moire minta megszűnt volna. Oldószeres tisztítását óriási mérete miatt nem vállalhattam. A hímzés ezüstje néhány négyzetcentiméternyi korrodált felülettől eltekintve tökéletesen tiszta, csillogó volt. így ez sem igényelt más tisztítást, mint a puha kefével történő portalanítást. A szoknya restaurálásakor a követendő cél az volt, hogy az 1810-es állapotát, formáját állítsam

140