Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Fehér Ildikó: Átfestett függönyök: egy 16. századi Madonna-kép újraértékelése

szentek kerültek a cortina alá. Lényeges változással találkozunk a karoling művészetben, amikor a függönyös aediculába az evangélista kerül írópultjával a trónoló császár helyére. Erre az elterjedt, népszerű ábrázolásra jó példa Márk evangélista ábrázolása soissonsi Szent Medárd 9. század eleji, frank földön készült evangéliumában, vagy Máté ábrázolása egy 1020 körül készült képes Bibliában (3.- 4. kép). Ekkor, a 12. században, a motívum kiindulópontja, az uralkodói portré megjelenítése, már csak nyomokban tűnik fel. Vajon az evangélistaábrázolások milyen új tartalmi vonatkozásokkal szorították ki a hagyományos uralkodó-ábrázolásokat az aediculák függönye alól? A választ Máté evangéliumának azon fejezetében találjuk meg, amelyben Krisztus halálának pillanatait írja le: “És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak." (27,51)

mazását Pál apostolnak a zsidókhoz írt levelében találjuk meg: “... teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új, élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által.” (10:19-20)

A keresztény Mária-tisztelet mélységét jelzi, hogy a cortina-motívum már a 11. századtól bekerül a Mária-ikonográfiába is. A motívum Mária közelében való felbukkanásának alapja a Pál apostol soraiból kiinduló értelmezés, azaz Krisztus inkarnációja, hiszen az Márián keresztül valósult meg. így a 11. századtól a cortina-motívum ezzel a jelentésével válik alkalmassá Mária anyaságának

A jeruzsálemi templom függönye kettéhasadt Krisztus halálakor. Az egyházatyák értelmezésében a függöny kettéha- sadása a keresztény hit igazságának bizonyítéka.5 Ezért ül nyitott függöny alatt az az evangélista, aki az evangéliumi igazságot (veritas evangelii) jegyzi le. Ez a nyitott függöny részben a revelációt is kifejezi: az igazság tárul elénk a függöny mögül. Másrészt a függöny Krisztus inkarnációjára is utal, aminek legegyértelműbb megfogal5. Piero della Francesca: Madonna del Parto.

126