Műtárgyvédelem, 2004 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Morgós András: Mozaikok egy életműből: Szalay Zoltán restaurátor nyolcvanéves
AZ ELSŐ RESTAURÁLT TÁRGY Első munkája egy óceániai kettős faszobor volt. Erről, majd ennek későbbi újrarestaurálásáról így emlékezett: “A háború alatt elcsomagolt egyik láda kibontásakor került elő a már említett szobor. Farontó bogarak szinte teljesen szétrágták. Szíjács bogár szinte lisztté őrölte a faanyag belsejét, és az egyik faszobor fele is hiányzott. Az egyes levált darabok olyan vékonyak és törékenyek voltak, hogy lúdtollal szedtem a darabokat össze. A szobor konzerválását Rathgen könyvében talált recept szerint oldottam meg. Az eredmény a leírtak szerint megfelelő volt. Meg is voltak elégedve az eredménnyel. Vajda László mindjárt publikálni akarta. Csak én nem voltam megelégedve. Az átitatást paraffinnal végeztem, a kiegészítést - mivel fával lehetetlen volt elvégezni - gyanta és paraffin keverékkel mintáztam meg. Az eredmény: a festés eltűnt a felületről, minden egyforma sötét lett. Nem voltam megelégedve a többszörös súlygyarapodással sem. A szobor 3 kiló húsz dekával nehezebb lett. Nem voltam elégedett a szobor színével sem, a színek eltűntek. A szobor egyszínű barnára változott. Ebből az eredményből láttam, hogy ezzel a kérdéssel tovább kell foglalkoznom, mert kell, hogy legyen valami jobb megoldás is. Erre 30 évvel később került sor.” A feladatot az akkori anyagokkal kiválóan oldotta meg, így a faszobor megmaradt. Mintegy 30 évvel később, vezetésével egyik főiskolai restaurátor tanítványa restaurálta újra a tárgyat, aki a következőket írta: “A kettős faszobrot 1947-ben Rathgen eljárása szerint konzerválták. A konzerválás indokolt volt, mert enélkül a tárgy elpusztult volna. Az alkalmazott eljárás hibája, hogy a tárgy küllemét, anyagszerűségét megváltoztatta. A szobor jelentős súlygyarapodást is szenvedett.(...)Jelenlegi ismereteink lehetővé tették a régi konzerváló anyag kivonását, és azt, hogy a mai esztétikai és múzeumi követelményeknek megfelelő restaurálási és konzerválási eljárásokat alkalmazzunk.” (Mesterházy Erika: Új-írlandi szertartási maszk és óceániai kettős faszobor restaurálása, Múzeumi Műtárgyvédelem 6. 1979. (szerk.: Dr. Párdányi Miklósné) Múzeumi Restaurátor- és Módszertani Központ, Budapest 1980. 125-136.) Egy másik feladat: az 1778-ból származó, átfestett békéscsabai gondolkodószék restaurálása. Erről mondta visszaemlékezéseiben: “A bútorraktár 1951. évi kialakítása során selejtezésekre is sor került. Ilyen történt a címben említett gondolkodószékkel is. A szék egyszínű, jellegtelen barnára volt festve. Mint ilyet kitették az udvarra a később selejtezendők körébe. Nekem gyanús volt a szék, nézegettem jobbról, néztem balról, úgy találtam, hogy érdemes vele foglalkozni. Mondtam, hogy adják nekem a széket. Nem mondtam, hogy mit akarok vele kezdeni, mert ha azt mondom, hogy foglalkozni akarok a restaurálásával, akkor azt mondták volna, hogy most sokkal fontosabb dolgok vannak a múzeumban. Ezért szabad időmben kezdtem el a felső festékréteg eltávolítását.” Szalay Zoltán restaurátornak feltűnt, hogy a tárgy pattogzó festése alatt színes foltok villannak elő, és ezért ajánlotta a felső festékréteg eltávolítását. 9
