Műtárgyvédelem, 2002 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Bóna István: A 19. század színei : falfestmények a Magyar Nemzeti Múzeumban
A belövéstől több méterre is elvált a freskóvakolat a faltól. Ráadásul a robbanás tönkretehette a tetőszerkezetet is, ami, november lévén, biztosan nem volt előnyös. Közel tíz méteres szakaszon felülről történt beázás nyomait fedeztük fel a freskókon. A forradalom után a károkat helyreállító restaurátorok beszámoltak arról, hogy a freskók erősen át vannak dolgozva olajfestékkel. Mivel ezt igazolni tudjuk, fel kell tennünk, hogy ezt a falat már a belövés előtt is komoly károk érhették, ezeket javíthatták korábban, mindennemű dokumentáció nélkül. (Tisztítás, feltárás) A szennyeződés nagy része eltávolítható volt Wishab szivaccsal. Az átfestések erre meg sem mozdultak. Jó esetben lemoshatok voltak vízzel. Néha azonban diammónium-citrátra is szükség volt az eltávolításukhoz. Jellegzetesen hazai probléma, hogy a restaurátorok nem szeretnek megállni tisztításkor azon a szinten, amikor a képek már nagyon szépek, teljesen épek, de még van “rajtuk” egy enyhe koszréteg. Ez a szennyeződés gyakran már a festékréteg belsejében van, ahova a porózus szerkezet miatt a finom szennyeződés-szemcsék diffundálhatnak. Ha tovább tisztítunk, elkerülhetetlen a festékréteg sérülése, hisz a szennyeződés csak az őt beágyazó festékkel együtt távolítható el. Ezt, mint természetes jelenséget, a magyar műemlékvédelemben vállalni szokták. Magam igyekszem küzdeni ez ellen a szemlélet ellen, mivel az elérhető “eredmény” tapasztalataim szerint nem áll arányban a kockázatokkal, és amúgyis ellentétes a műtárgyvédelem alapvető elveivel. Az ezzel szemben megnyilvánuló “esztétikai alapú” érvrendszert veszélyesnek tartom, a felülvizsgálatát pedig szükségesnek a hazai gyakorlat modernizálása, és a kulturális örökség szakszerű védelme érdekében. Különösen sok gondot okozott a tisztítás-feltárás az említett belövés helyén. Ezt ugyanis a minket megelőző kollégák többek között úgy próbálták javítani, hogy a roncsolt, olajjal átfestett felületet fixálási célzattal bekenték 6.6. Than Mór: Mátyás király tudósai körében. A bal oldalon sárgán tumineszkál a lakkréteg. A jobb oldali sötétebb felületek nincsenek lakkozva. Mór Than: King Mathias among his scholars. On the left there is yellow varnish luminescence. On the right there is no varnish on the dark surfaces. AW2 poli(ciklohexanon) - ma inkább képlakkozáshoz használt, - ketongyantával (akkoriban ez volt talán a legkorszerűbb és széles körben használt fixatív). Ez mára, úgy tűnik, több kárt okozott, mint amennyi hasznot hajtott. A falat úgy vonták be egy vízzáró réteggel, hogy az valószínűleg akkor még valamennyire nedves volt. Ez később felhólyagzásokra, pergésekre vezetett. A lakk leoldására próbákat végeztünk különböző oldószerekkel, melyeket Arbocell és bentonit 86
