Műtárgyvédelem, 2002 (Magyar Nemzeti Múzeum)

T. Bruder Katalin - Mráv Zsolt - Veres Kálmán: Az elrejtett quadripus : a polgárdi ezüstlelet újraértelmezése

AZ ELREJTETT QUADRIPUS A POLGÁRDI EZÜSTLELET ÚJRAÉRTELMEZÉSE T. Bruder Katalin, Mráv Zsolt, Veres Kálmán 1878 májusának elején, a Fejér megyei Polgárdi község melletti Kőszár- hegy délkeleti lejtőjén, egy szilvafa kivágásába kezdtek a szőlőben. A földből azonban nemcsak a fa gyökerei, hanem egy mindmáig páratlan régészeti lelet, egy későrómai ezüst összecsukható állvány töredékei is kifordultak. A lelet múzeumba kerülését Baly Albert református lelkésznek köszönhetjük, aki az egyik meghajlított lábat a Magyar Nemzeti Múzeumba küldte. Hampel József, akkori régiségosztályi őr, azonnal a helyszínre utazott, és a lelet többi darabját is megszerezte. A lelőhelyen végzett kutatásai azonban további töredékeket vagy más ezüsttárgyakat nem eredményeztek.' A múzeumba tehát két láb, közülük az egyik három darabban, továbbá három egész, és egy fél keresztpánt került, amelyeket még az előkerülés évében összeállítottak, és egy háromlábú állvány (tripus) formájában rekonstruáltak. A töredékek toposként való értelmezése és kiegészítése egyértelműnek tűnt, hiszen hasonló leletek a Római Birodalom területéről már akkor is nagy­számban ismertek voltak. Ezek a bronzból, igen ritkán ezüstből készült állvá­nyok olyan asztalokhoz tartoztak, amelyek összecsukhatok és ezáltal hordoz­hatók voltak. A lábakat egymástól tetszés szerinti távolságra lehetett kinyitni, fesztávolságúk állítható volt. Mindezt azoknak a középen összeszegecselt keresztpántoknak köszönhették, amelyek felül a láb rögzített füleihez, alul pedig a lábat körülölelő, mozgó gyűrűpántokhoz kapcsolódtak. A lábak mellké­pekben, szoborcsoportokban vagy rügy formájú koronázótagokban végződtek. A büsztök mögött általában egy akasztót találunk, amelyre asztallapot, tálat helyeztek vagy gyűrűk segítségével kisebb üstöt akasztottak. Az állvány lábainak kinyitását gyakran ívesen hajló fogófelületek segítették. Ezek emberi alakokban vagy állatprotomékban (párduc, griff, ló) végződnek, külső felületük gyakran plasztikus növénymotívumokkal és/vagy fémberakással díszített. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom