Műtárgyvédelem, 2002 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Morgós András: Régészeti faanyagok konzerválása : in situ szilárdítás Százhalombattán
(polimer) nem képes a problémát megoldani. Áfa kisméretű, “finom” kategóriába sorolt kapillárisaira egyfajta szilárdítószer szükséges, és másféle a faanyag nagyméretű, “durva” kapillárisaira. Mindezeket figyelembe véve egy kombinált, több lépéses ”in situ” szilárdítást kellett alkalmaznunk. Többlépéses in situ szilárdítás, epoxi és akril műgyantákkal Szerencsére az elvégzett vizsgálatok, a laboratóriumi és helyszíni elő- kísérletek pozitív eredménnyel zárultak. A feltáró régész, a helyi önkormányzat és a Matrica Múzeum támogatásával megteremtődtek a helyszíni konzerválás feltételei. Terv született a komplex leletegyüttes, vagyis a sírkamra konzervált famaradványainak, kő-, és földépítményének a helyszíni bemutatására. Az egész sírhalom fölé védőépület került, ami biztosítja a halom konzervált és rekonstruált részeinek az időjárás elleni tartós védelmét, egyben lehetővé tette a leletek helyszíni bemutatását, és látogathatóságát a nagyközönség számára. Az erősen vöröskorhadásos faanyag mechanikai szilárdsága nagyon csekély volt, a faanyagot az ujjak között könnyen porrá lehetett dörzsölni. Állapota miatt a nagyobb egységek, pl. a gerendák kiemelésére és laboratóriumba történő szállítására gondolni sem lehetett, a szilárdítást ott, a helyszínen, in situ körülmények között kellett megoldani, mivel bárminemű szétszedés, kiemelés, mozgatás a faleletek teljes megsemmisülésének a veszélyével járt volna. A legnagyobb gerendák 5,5 m hosszúak és 20-25 cm átmérőjűek voltak. A fa biológiai felépítéséből adódó szerkezeti bonyolultságát fokozta a károsodás következtében kialakult sokféle, és egymástól nagyon eltérő méretű kapillárisrendszer, üreg, repedés, felválás. Tekintettel a károsodott fa ilyen bonyolult szerkezetére, többlépéses szilárdító kezelést alkalmaztunk. Figyelembe véve a faanyag nagyon rossz mechanikai ellenállóképességét, a leletet nem lehetett elemeire szétbontani, hanem a megtalálási állapotban “in situ” szilárdítást kellett alkalmazni. A többlépéses szilárdítás a következő három fő lépéscsoportból állt: 1. lépéscsoport: felületi szilárdítás: a fa felületi rétegeinek megkötése kis molekulaméretű epoxi műgyantával A gerendák felületete nagyon érzékeny volt bárminemű mechanikai behatásra. Ezért először egy felületi szilárdítás volt szükséges, hogy a faleletek felületét a rajta található eredeti megmunkálási- és 3.5. A kamra konzerválás közben The chamber during conservation 40
