Műtárgyvédelem, 2002 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Morgós András: Régészeti faanyagok konzerválása : in situ szilárdítás Százhalombattán
impregnálták. A leletek végleges konzerválása nem történt meg, az azóta eltelt időben a faleletek nagy része megsemmisült. Pár gerenda a múzeum kiállításán és a raktárában még megtalálható. Nagyméretű, vastag, száraz, ill. kiszáradt régészeti faleletek és konzerválásuk A száraz, kiszáradt régészeti faleletek alapvetően más eljárással konzerválhatok, mint a vizes leletek.Lássunk erre néhány jelentősebb példát. (Midas király fából ácsolt sírkamrája, és a benne talált intarziázott bútoregyüttes, Gordion, Törökország) Törökországban, az Ankarától 96 km-re fekvő egykori fríg fővárosban, Gordion-ban (mai nevén Yassihöyük) található a világ talán legfontosabb régészeti száraz falelete. A halomsírban lévő, fából ácsolt sírkamra a világ legrégebbi, még ma is álló faépítménye. A legendában szereplő Midas király i.e. 700 körül készült temetkezési helyének tartják (Johnson et al 1996). A falelet kiváló állapotban maradt fenn, idáig még nem kellett konzerválni, csak megelőző intézkedéseket foganatosítottak. A sírkamrában talált intarziázott, különleges bútoregyüttest pár évvel a feltárása után, kiszáradt állapotban, 5 - 10% Butvar B-98 (polyvinil-butirál) műgyanta izopropil- vagy etil-alkohol és toluol oldószerkeverék oldatába merítve, enyhe vákuumban impregnálták a szilárdítószerrel (Spyridowicz 1996). A bútor fájának a vastagsága nem hasonlítható össze a sírkamra szerkezeti gerendáinak vastagságával, ezért a bútorok esetében alkalmazott szilárdí- tási eljárás nem alkalmazható a sírkamra vastag gerendáira, és különösen nem helyszíni kezelés esetén. (Fából kivájt bödöncsónak, Mihajlovszkoje, Oroszország) A 9. századi bödöncsónakot 1961-ben tárták fel, a Volgográd melletti Mihajlovszkojéban. A csónak hossza 8 m, magassága és szélessége 80 cm. Megtalálásakor a fa vizes állapotú volt, de az Ermitázs restaurátorműhelyébe történő szállítása alatt kiszáradt. A lelet még a helyszínen előszilárdítást kapott, xilolban oldott kis viszkozitású poli(butil-metakrilát) előpolimerizátummal (5 - 15%). A laborban a Plenderleith-Werner-féle viasz-kolofónium keverékkel vagy monomeres impregnálás utáni, sugárzással végzett bekötéses eljárás került szóba (Geraszimova et al 1987; Plenderleith-Werner 1971), de a végső megoldás nem ismeretes. (Női idol, volgográdi terület, Oroszország) A 9. századi női idolt 1975-ben végzett ásatáson találták. A tölgyfa törzsből faragott idol 158 cm magas, 55 cm széles volt. Az előző lelettel megegyező előszilárdítást kapott. A leletet az Ermitázs restaurátor-laboratóriumába szállították, eközben kiszáradt. A lelet szilárdítására több szerrel végeztek kísérletet, a legjobb eredményt metakrilát polimerek adták, metil-etil-ketonban oldva (Geraszimova et al 1987). (Keopsz fáraó hajója, Egyiptom) Keopsz Kr.e. 2600-ban készült, a gizai piramis mellett szétszerelt állapotban eltemetett, 40 m-es hajóját 1954-ben tárták fel. Konzerválására a poli(vinil-acetát) (PVAc) oldatot találták a legmegfelelőbbnek. A szilárdító oldat összetétele a következő volt: 20-25 g PVAc (2,5% - 5%), 100 ml amil-acetát, 900 ml aceton,10 g diklór-difenil-triklóretán (DDT), 10 g para-diklórbenzol (Lipke 1984). 36
