Műtárgyvédelem, 2002 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Összefoglalók
közötti teret tölti ki. Az amalgám réteg instabil, mert a higany lassan elpárolog, a kristályok alakja megváltozik, méretük megnő. Az ónamalgám réteg korróziója során ónoxid és óndioxid képződik és higany szabadul fel, ami a folyadékfázisba kerül. Az ónamalgám tükör korróziója először sötét pontok, majd foltok formájában jelentkezik, a tükör sötétebbé és homályossá válik, jelentősebb mértékű korrózió esetén feketésszürke, sárgásbarna vagy fehér koncentrikus sávok jelennek meg. Tükrök helyreállításánál a mattá vált, lemezesen felváló borítású, hibás darabokat, a tükörkészítő és üveges kisiparos gyakorlatban - azok kormeghatározó szerepét figyelmen kívül hagyva, - gyakran újakra cserélik. A tanulmány az ónamalgám tükrök készítésének leírásán túl, három, ún. velencei típusú tükör restaurálását ismerteti. Ezek közül egy ónamalgám borítású, melynek felvált amalgám rétegét Paraloid B72 10%-os (aceton-toluol 1:1) oldatával rögzítették a szerzők. A foncsorhiányos helyekre ezüstfóliát ragasztottak ugyanezzel az anyaggal, mely egyben szigetelő réteget is biztosít az ónamalgám és az ezüst között. A törött tükör- darabokat és üvegdíszeket Araldit 2020 epoxigyantával ragasztották össze. Mindhárom tükör esetében a hiányos üvegdíszítmények (levelek, virágok, csavart pálcák) kiegészítése, az eredeti technikának megfelelően üveghutában, melegen szabadon formált, a kisebb pótlások szúróláng fölött kézzel formázott új darabok az eredeti törésfelületéhez való csiszolásával, majd a régi és az új darabok összeragasztásával készült. Egyes hiányzó elemek pótlása negatívba öntött Araldit 2020 epoxigyantával történt. A restaurálás alkalmával sor került az ónamalgám borítású tükör elektronsugaras mikroanalízisére, valamint az egyik tükörkeret többrétegű fémszínezésének feltárására és vizsgálatára, melynek eredményeképpen a helyreállítás a keret eredeti színvilágának megfelelően történt. GLASS, SILVER, TIN-AMALGAM Restoration of Venetian type mirrors Petronella Kovács, Éva Mester The development of mirror production is closely linked with that of plate glass production. While the technology of the latter gradually developed during the centuries, the material of the metal backing that forms the mirror effect and the technology of its application barely changed. Mirrors were made with lead amalgam backing from the 16th century to the beginning of the 20th century, when mirrors backed with silver became common. The light reflecting layer was composed of a solid phase rich in lead and a liquid phase rich in mercury, which filled in the space between the lead/mercury amalgam crystals. The amalgam layer is unstable since mercury slowly evaporates, the shape of the crystals change and their size grows. Lead oxide and lead dioxide develops in the course of the corrosion of the lead amalgam layer and mercury is released, which gets into the liquid phase. The corrosion of the lead amalgam mirror appears first in the form of dark dots then spots, the mirror darkens and the surface becomes matt, while blackish grey, yellowish brown or white concentric stripes appear in the more advanced stage of corrosion. The faulty items with matt surfaces and laminar detachment of the backing are often replaced by mirror maker craftsmen and glaziers without regarding of their role in dating. The paper describes the production technology of lead amalgam mirrors and discusses the restoration of three so-called Venetian-type mirrors. One of these mirrors has a lead amalgam backing the detached amalgam layer of which was fixed by the authors with the help of 10 % (acetone-toluol 1:1) solution of Paraloid B72. Where the coating was missing, a silver foil was glued with the same material, which, at the same time, created a protective layer between the lead amalgam and the silver. The broken mirror fragments and the glass ornaments were glued together with 177
