Műtárgyvédelem, 2002 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Cs. Kottra Györgyi - Török Klára - Kriston László: Madonnás lobogók : 48-as honvédzászlók vizsgálata

minden tisztelet megillet (azaz az alakulatot önmagában is megtestesítő jelkép) a Leibfahne, vagy a lovasságnál az ezredzászló, azaz az ezredesi osztály zászlaja volt.

13 A Szent Korona ábrázolásának kérdése az 1848-as zászlókon külön tanulmányt érdemelne. Mivel ’’testközelből” nem láthatták a koronát, még a valósághoz sokkal jobban hasonlító szabályszerű "A” típus is kissé eltér, nem is említve azt, hogy a kereszt teljesen rapszodikusan egyenes vagy ferde az ábrázolásokon.

14 Az A típus komolyabb, klasszikusabb mondhatni elegánsabb Szűzanya arcához viszonyítva a B típus valamivel ’’népiesebb”. Kicsit pufókabb, esetenlént kicsit bandzsibb az ábrázolás.

15 Eldönthetetlen, hogy már a készítéskor rátették-e a csipkét, vagy az csak utólagos, XIX.századi kiegészítés.

16 A honvédzászlókra vonatkozólag. A nemzetőr alakulatokra az ún. Baldacci-rendelet vonatkozott. 1848.július 10.

17 A mai Erzsébet téren.

18 A kor egyik legkedveltebb toposza. Mint már említettük a honvédzászlókat iparszerűen gyártották. A nemzetőr zászlók között előfordul a "házilagos” kivitelezés is. Honvédzászlók esetében egy "honleány" készítette zászlót ismerünk (adatolhatóan), a 85. honvédzászlóalj 1849. június 1-én szentelt zászlaját (HTM 0039/ZI.)ez a zászlóanya Benkő Rafaelné, Lázár Rozália munkája.

19 Modernebb terminológiával: zászlóanyái.

20 Pesti Hírlap, 1848. június 25.

21 A zászlóalj szervezésére Id. Urbán Aladár: A nemzetőrség és honvédsereg szervezése 1848 nyarán. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973.

22 Köszönöm Hermann Róbertnek, hogy erre a lehetőségre felhívta a figyelmemet. (CsKGy)

23 Létezik egy vélhetőleg soha használatba nem vett, de legyártatott honvéd zászlótípus, ami a nemzetőr zászlók "mintáját” őrzi. Erről, az ún. ”0.” típusról Id. Cs.Kottra : A szabadságharc zászlói. In: Fényesebb a láncnál a kard. Kiállítás katalógus, Hadtörténeti Múzeum 1999. 39.0.

24 Vagy legalábbis - ha nem is dokumentumokkal bizonyíthatóan, - de feltételezhetjük a szerzőséget. Tekintettel arra, hogy már a XIX.század végén ez a név közszájon forgott és senki nem tiltakozott, a negatív adatot is bizonyítékként fogadhatjuk el.

25 Knopp pályájának részleteiről Lyka Károly: A táblabíró világ művészete, Budapest, Corvina, 1981. passim, valamint uő. Nemzeti romantika, Budapest, Corvina, 1882.

26 Knopp József (1825-1899) Id még. Magyar Zsidó Lexikon, Budapest 1929

27 Akármennyire is "szalagban” dolgoztak a zászlókat készítők, a kiszabás, összevarrás, minta előrajzolás, alapozás stb., valamint a különböző festékek száradása meglehetősen sok időt vett igénybe. Az országnak a szabadságharcba történő "belesodródása” és a hadsereg rohamosan növekedő számú alakulata zászlóigényének kielégítése gyors reagálást kívánt, így mindenképpen több gyártót kellett keresni.

28 A Valero gyár történetéréről Id.Búd Melitta: A Valero selyemgyár, az első pesti gyár története, Budapest, 1941.

29 Az állandó hadsereg zászlóit 1743.-tól napjainking központilag, a mindenkori honvédelmi minisztérium gyártatja, hogy ezzel is biztosítsa azok egységességet. Kivételt csak az 1938M csapatzászló esetében tettek, ekkor az adományozó kötelessége volt a készíttetés, de szabványosított minták alapján, amelyeket a zászlórendelet értelmében a Hadimúzeumtól kellett beszerezni.

30 Török K. Jelentés a Hadtörténeti Múzeum 48-as zászlói festékrétegeinek mikroszkópos vizsgálatáról. 1998. (Vizsgálati dokumentáció)

31 Sári Gabriella: A mordent aranyozás. Szakdolgozat. Magyar Képzőművészeti Főiskola Restaurátorképző Intézet, Budapest, 1996.

32 Berger, Ernst: Beiträge zur Entwicklungsgerichte der Maltechnik. In: Quellen für Maltechnik während der Renaissance und deren Folgezeit, München, 1901. (Ebben részletek a Marciana és a paduai kéziratból, a De Mayerne kézirat teljes szövege)

Berger, Ernst: Quellen und Technik der Fresko, Oel- und Tempera-Malerei des Mittelalters, München, 1912. Ebben részletek a Lucca és a nápolyi kéziratból valamint a Mappae Claviculából.

Berger, Ernst: Die Maltechnik des Altertums, München, 1904.

130