Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Papp Kinga: Restaurálástechnikai megoldások gyöngyház- és csontberakásos, valamint Boulle-műtárgyak esetén
szarvasmarha lábközépső csontja a legalkalmasabb, mert ebben kevesebb a csontvelő, és így kevésbé van átzsírozódva. A csontot felhasználás előtt többszöri kifőzéssel zsírtalanítják a szaruhoz hasonlóan, és hidrogén-peroxiddal fehérítik. • A fehérítésnél 33%-os tömény hidrogén-peroxi- dot gipsszel kevernek össze, kenhető péppé. A csont felületét kívül- belül bekenik ezzel a masszával, és 24 órán át így hagyják. Másnap lemossák róla, és többszöri vizes átmosás után felhasználható. • A csontot vattával betekerik, majd hidrogén- peroxiddal beáztatják a vattát. Teljes száradás után lemossák, leszedik a vattát a felületről, és semlegesítik a felületet. Jobb eredmény érhető el, ha nem hagyjuk kiszáradni a vattát, és a csontot dunsztban tartjuk. így rövidebb idő elég a kívánt fehérséghez. 8. kép. Szaru szétvágása A mintákat kézi vagy gépi lombfűrésszel kivágjuk, fogászati csiszolóval alakítjuk, finomítjuk. Az elefántcsont fűrészelésénél fontos, hogy megakadályozzuk a túlmele- gedést, mert különben elszí- neződik az anyag. A legjobb megoldás, hogy a fűrészlapot vízzel locsoljuk, így hűtve azt és az anyagot. A fűrész foga sűrű és nem túl terpesztett legyen. Olajozni nem szabad. A beragasztott darabokat szintbe csiszoljuk. Inkusztrá- ciónál akár már a kész formára is csiszolhatjuk a csontot, és azt fűrésszel a kívánt vastagságú lapokra vághatjuk, és máris beilleszthető a mélyedésbe. (10., 11. kép) 88 7. kép. Porcos rész kihúzása
