Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Vámosi Lajosné: Újabb érdekesség a zamárdi avar temetőből
együtt kellett ráforrasztani az áttört aranyozott előlapra úgy, hogy a kitin anyaga meg ne égjen. A rovarszárny kitinanyagának rendkívüli ellenállóképessége, a viasz jelenléte, a technikailag jól kivitelezett forrasztás is elősegítette, hogy a kis tárgyak egészen jó állapotban megmaradtak.A mai ötvösöktől megtudtam, ma is létezik alacsony hőfokon (60 °C) meg- ömlő forraszanyag, melyhez hasonlóval kivitelezhető lehetett ez a megoldás. Megválaszolatlan kérdések halmaza merül fel: Él a gyanú, hogy az úgynevezett „spanyolozási” technikát és az ezt a mintakincset használók között olyan összetartozás van, mely által egy népcsoport körvonalazódik. Kik ők, honnan kerültek az Avar Birodalomba, honnan hozták, hová vitték és hol terjesztették tovább sajátságos kultúrájukat? A „bizánci” mintakincset vagy annak hatását magán viselő műhelyben, itt, helyben készültek-e a kisszíjvégek vagy más úton, ajándékozás vagy kereskedelem révén jutottak ide, avagy viselőjük hozta őket magával a Kárpát-medencébe? Vajon honnan származik a rovarszárny? A tárggyal együtt került ide vagy helyi rovarból itt tették-e ezt az érdekes díszítőelemet a szíjvégbe? Jelenleg ebből az időszakból nem ismerünk ilyen módon díszített ötvöstárgyat ezeken a kisszíjvégeken kívül. A későbbiekben a XVI. századból már ismert olyan ötvöstárgy, melyen rovarszárnyat alkalmaztak díszítő elemként.2 Mint érdekességet megemlíteném a következő cikket, melyre dr. Ábrahám Levente hívta fel a figyelmemet: Bogár-ékszer (névtelen közlemény, 4.)3 A zamárdi avar temető újabb ötvöstechnikai érdekessége ismét arra figyelmeztet, hogy felelőtlenül, rutinszerűen ne kezdjünk a tárgyak kezeléséhez. Mikroszkópos felvételek: dr. Ábrahám Levente. Fotók: Gőzsy Gáborné. JEGYZETEK 1 Dr. Abrahám Levente szakvéleménye: 2000. év tavaszán Vámosi Lajosné, a Somogy Megyei Múzeumok igazgatóságának fémrestaurátora azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy erősítsem meg feltételezését, miszerint aranyozott, áttört szerkezetű szíjvégek mélyedéseit színes bogárszárnymaradványok díszítik. A feltételezést, a szíjvégeket hátulról borító fedőlemez eltávolítása, valamint a bogár fedőszárnyainak megtisztítása után teljes egészében bizonyítottnak találtam. A lelet jó állapota alapján azonnal megállapítható volt, hogy a díszítésként használt bogárszárny a Melolonthi- dae családba tartozó Potosia, Netocia genuse valamely fajához tartozik, ugyanis rendkívül jellegzetes zöld színezete erre engedett következtetni. Ezt követte az a mikroszkopikus vizsgálat, melynek során megvizsgáltam a bogárszámyfedőkön azokat a jellemző részleteket, mintázatokat, melyek segítségével a pontos faj is meghatározható volt. A szárnyfedőn található hosszú szárú, pipa alakú bemélyedésekről, pontozott mintázatokról, valamint a rózsabogaraknál gyakran előforduló fehér kitinszörzet hiányáról - összehasonlítva e szerkezeti jellemvonásokat a Somogy Megyei Múzeum természettudományi osztályának Coleoptera-gyüjteményében őrzött fajokkal - egyértelműen megállapítható volt, hogy a díszítésre használt bogárszámyfedők a Netocia (Potosia, Cetonia) cuprea (Fabricius, 1775) fajhoz tartoznak. E faj szárnyfedői olajzöldek (sokszor bronzbarnák, ibolyás vagy vöröses árnyalatúak). A faj színezetében és mintázatában különösen Európa déli részén rendkívül változatos. A hazánkban élő populációk a balkáni populációkhoz (Netocia cuprea ab. obscura) állnak a legközelebb. A faj dél-európai változatai taxonómiai szempontból még nem teljesen ismertek, hazánkban az ab. obscura közönséges. A faj széles elterjedési területe miatt morfológiai vizsgálatok alapján nem lehet választ adni a díszítőelemként használt bogárszárnyfedők származási helyére. A feltételezett származási hely morfológiai alapon a kárpát-balkáni régió. Magyarországon nagyon gyakori faj, igen kedveli a bodza-, az orgona- és az almafavirágot, gyakran 10-15 példány is táplálkozik egy növényen, kora tavasztól késő nyárig. 67
