Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Szőke Balázs: XIX. századi aranyozott ezüst ereklyetartó restaurálása
forgó szőrkoronggal fényesítettem a felületeket, síkosítóként anionos felületaktiv detergenst tartalmazó desztillált vizet alkalmazva. A zománcozott ablakbetétek tisztítása Az ablakbetétek fedő, festő és transzparens zománcozású vörösréz lemezből készültek. Lakkozott felületüket dimetil-formamiddal (C3H7NO) tisztítottam, majd lakkbenzinnel töröltem vissza. A hátlap vésett ajtajának tisztítása Leemeltem a hátoldalról az ajtót, majd leszereltem a vegyszeres kezelésre érzékeny alman- dinokat és a viaszberakású virágdíszes lapokat. A melegített citromsavas kezelőszerbe való merítés nem volt alkalmazható, mivel a viaszberakást fellazította volna. A tisztítást a Silbo12 cég 3,3 pH-értékü ezüsttisztító keverékével végeztem. A csipeszre tekert vattát enyhén átitatattam vegyszerrel, és ezzel tamponál- tam a felületet, szódabikarbónás, majd desztillált vizes vattával azonnal visszatöröltem, ezzel semlegesítve annak hatását. A selyem béléslapok tisztítása A sárgaréz lemezekre felerősített béléslapok lanszírozottlampasz-technikával készített bevonatát mikroporszívóval portalanítottam. A fatalapzat tisztítása Felületét Solovet13 felületaktív anyag habjával tisztítottam. A fémelemek restaurálása A törött béléslaprögzítő fület és a hiányos toronycsúcsokat 5%-os kénsavas fürdőben zsírtalanítottam, majd Ag493-as ezüstforrasszal, bóraxot14 használva folyósítószerként, összeforrasztottam a darabokat. A rögzítőfül anyagának olvadáspontja, a tárgy 800%o ezüstfinomság jele alapján nagyjából 779-820 °C-os lehet, így kb. 200 °C-kal felette van az általam használt ezüstforrasz olvadáspontjánál. A precíziós öntéssel készült pótlások 850%o-es kadmiumos ezüstből készültek, amelynek az olvadáspontja kb. 920 °C-os. Az oldószeres zsírtalanítás után az elemek felületét mozgóanódos eljárással aranyoztam15. Az aranyozás után puha szarvasbőrrel fényeztem a tárgyak felületét. A fatalapzat restaurálása A fatalapzatról két 5,8 cmx2 mmx7 mm falap hiányzott. A megfelelő vastagságúra levékonyított ébenfa lemezekből lombfürésszel lapokat vágtam ki, majd felületüket simára csiszoltam, tömhettem. Lámpakorommal színezett fehérített sellakkal politúroztam úgy, hogy a rétegek között kaolinnal tömhettem a felületet. A magasfény elérése végett az utolsó rétegek már nem tartalmaztak fekete pigmentet. A lakkréteg száradása után fényét müvészterpentin és faszénpor keverékével selyemfényűvé tompítottam. A falapokat vizes diszperziós faragasztóval16 ragasztottam helyükre. A hátlap vésett ajtajának restaurálása A hátoldal kipergett viaszberakását alkoholban oldott karnaubaviasszal17 végeztem, a viaszt 00 finomságú nyestszőr ecsettel juttattam a vésetekbe, majd rövid várakozás után alkohollal átitatott pamut ruhával áttöröltem a felületet. 61
