Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - T. Bruder Katalin: Két római sisak újrarestaurálása

Gondot jelentett az egyik arcvédő s az orr- és tarkóvédő rekonstrukciójának felragasztása. A kémiai tisztítással a cerezin kioldása csak részben sikerülhetett, hiszen a vákuumos forró átitatással bevitt anyagot mindig nehéz eltávolítani, de egy ilyen rossz megtartású, fel- burjánzott vaskorrózióból a tárgy épségének megőrzésével, mai tudásunk szerint lehetetlen. A még mindig eléggé viaszos felületen nem elég hatásos semmilyen általunk manapság használt ragasztó, így azt a megoldást kényszerültünk választani, hogy ahol feltétlenül ragasztani kellett, a műgyantát és a tárgyat együtt melegítettük. így a viasz megolvadt azon a viszonylag kis részen, ahol éppen dolgoztunk, s a ragasztó ugyan a cerezinnel összekeveredve, de valamelyest elfoglalta annak a helyét. Ez nagy hatásfokromlással jár, de kellő óvatosság mellett, s főként hidegen elég jól tart. A kiegészítések és a rekonstruált darabok is felületvédelmet kaptak. A különálló arcvédő - ez meglehetősen súlyos - felragasztását szerencsésen két stifttel is sikerült rögzíteni, mivel az arcvédő lemez két vége kiegészítés, és szintén kiegészített részhez csatlakozik. Az arcvédő kiegészítésének belsejébe a két szélen befúrtunk, s beragasztottunk egy-egy stiftet, amelyet szintén beragasztottunk a sisakharang aljának kiegészített részébe fúrt lyukba, így levéve a terhelést a ragasztásról. (12-13. kép)

Mindkét sisak kiegészítése, rekonstrukciója során, amellett, hogy a tárgyakat olyan állapotba hozzuk, hogy lehetőség szerint minél huzamosabb időre biztosíthassuk fizikai létüket, az is bevallott célunk volt, hogy hajdani, tekintélyt parancsoló megjelenésüknek, pompájuknak legalább halvány visszfényét visszaadhassuk a daliás római idők jobb felidézése érdekében.

12-13. kép. A rekonstruált sisak oldal-, illetve elölnézete

52