Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurátori felmérés - Harsányi Eszter - Kurovszky Zsófia - Vadnai Erika - Kriston László: Beszámoló egy thébai nemesi sír (TT 65) restaurátori felméréséről
felületen, a rögzítésükhöz fúrt lukak gyakran 1-1,5 cm-re is benyúlnak a vakolatba.22 Egy levált fészek helyéről készített lumineszcens fényképen látni lehet, hogy a fészek alatt a megmaradt festett felületet erősen lumineszkáló, szerves réteg takarja (11. kép). Az állati eredetű sérülések és szennyeződések mellett gyakran emberi tevékenység okozta károsodások is láthatók. Thébában többször előfordult - így ebben az esetben is hogy a már korábban elkészült sírokat a következő évszázadok alatt újra temetkezési helyül választották. A későbbi betemetkezők a már kifestett sír falaiba koporsóik számára fülkéket vágattak, ezek helyén a festett felület a vakolattal és a sziklával együtt megsemmisült, helyükön ma üres lyukak tátonganak (3. kép). A sír sokáig a dombon épült, már említett kopt kolostor része volt. A szerzetesek a hittételeikkel összeegyeztethetetlen és félelmet keltő ókori ábrázolásokban sajnos sok kárt tettek. Szisztematikus munkával, szinte minden figurális ábrázolás orrát, száját, szemét kivésték, néha az egész arcot elmaszatolták, sok helyen nagy felületeket sárral kentek le (4. kép). A falakon több helyen láthatók szándékos bekarcolások és bevésett keresztek, amelyek vagy rontás ellen készülhettek, vagy a terem liturgikus funkciójából adódhattak. Ez idő tájt rongálódhatott meg a falképek alsó része is. A kopt jelenlét kártékony hatása mellett azonban helyenként javítgatások is megfigyelhetők. A falakról lehullott vakolatot és eredeti sártapasztást pl. a beugróban növényi rostokkal kevert sárvakolat pótolja, amely szinten ebből az időszakból eredhet. 3.1. A TT 65-ös jelzésű sírból származó minták műszeres vizsgálatainak eredményei A helyszínen a sziklából, a habarcsokból, a vakolatokból, a festékrétegből és a szennyeződésekből vett mintákat Magyarországon fénymikroszkópos és röntgendiffrakciós eljárásokkal vizsgáltuk. A mikroszkópos vizsgálatokat Nikon sztereo, polarizációs és fluoreszcens mikroszkópokkal (utóbbiak esetében 5x-ös, 10x-es, 20x-os, 40x-es objektívekkel) végeztük, a röntgendiffrakciós vizsgálatok Philips automatikus pordiffraktométerrel és 114,8 mm átmérőjű Debye-Scherrer-kamrával készültek. 3.2. Szikla, habarcsok és vakolatok A keresztterem északi, hátsó falán, Khonsu isten kezében levő Uász-bot alsó része mellől, a kitörésből vett sziklaminta tömött, szürkésfehér kőzet, amely túlnyomó részben kalcitból áll (rtgdiffr.). Az eredmények alapján megalapozott a sziklasírt magába záró hegynek a helybeliek által adott „Kréta-hegy” elnevezése. A b jelzésű oszlop nagyobb méretű sziklakitöréseinek kitöltésére használt világos, szürkésfehér habarcsból vett minta fő tömegében anhidritből, kvarcból, földpátokból és csekély mennyiségű kalcitból áll. A röntgendiffrakciós vizsgálat alapján azonban nem állapítható meg, hogy a kalcit adalékanyagként (mészkőzúzalék) vagy kötőanyagként (mész) került a habarcsba. Ha a kalcit a kötőanyagból származik, akkor nagyon „sovány” habarcsot használtak. A beugró déli sziklafalának faragásból adódó egyenetlenségeit növényi anyagokkal erősített világos színű habarccsal mérsékelték. A minta túlnyomó részét kalcit képezi, mellette csekély kvarc és anhidrit található (rtgdiffr.). Az erre a kiegyenlítő vakolatra felhordott szürkés színű, növényi anyagokkal erősített sárvakolat ásványos összetétele főképp kvarcból, földpátokból, kloritból és duzzadó agyagásványokból áll (rtgdiffr) (7. kép). Ez a réteg a páratartalom változására is nagyon érzékeny. Részben talán ezzel magyarázható az a tapasztalat, amely szerint az e rétegre felvitt alapozás nagyon gyengén kötődik, rossz megtartású. 16
