Műtárgyvédelem 27., 2000 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Oktatás - Tímárné Balázsy Ágnes: Diplomamunkák és szerepük a konzerválás-restaurálás iránti érdeklődés felkeltésében
DIPLOMAMUNKÁK ÉS SZEREPÜK A KONZERVÁLÁS- RESTAURÁLÁS IRÁNTI ÉRDEKLŐDÉS FELKELTÉSÉBEN Timárné Balázsy Ágnes Bevezetés Szinte minden egyetemi képzés diplomamunka készítésével végződik. Bizonyos restaurátorképző iskolákban, mint pl. a göteborgi vagy a stuttgarti egyetem, a diplomamunkákat kötetekben sokszorosítják és bárki hozzáférhet. Másutt nem adják ki a teljes diplomamunkát kötött vagy fűzött kötetekben, csak egy példányt helyeznek el a könyvtárban, ahol olvashatók. Ezek és más intézmények szokást csinálnak abból, hogy ráveszik a hallgatót, készítsen cikket a diplomamunka anyagából és publikálja valamelyik elismert szakmai lapban, illetve konferenciakötetben, mint pl. a Southampton Egyetemhez tartozó Textilrestaurátor Központ. (TCC) Diplomamunkák a magyar egyetemi restaurátorképzésben Az ötéves „tárgyrestaurátor művész” képzés (egyetemi tárgyrestaurátor szak) a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésében folyik. Az eredetileg négyéves program átszervezése ötévessé 1991-ben történt. Az egyik legfeltűnőbb változás az volt, hogy a teljesen „általános” képzést felváltotta a kétszakaszos: az első három év az „általános” konzerválási-restaurálási feladatokra készíti fel a hallgatót, míg a negyedik-ötödik évben öt szakra szakosodhatnak: 1. fém- és ötvöstárgyak, 2. szilikát alapú tárgyak, 3. fa- és bútortárgyak, 4. papír- és bőrtárgyak, 5. textil- és bőrtárgyak restaurálása- konzerválása. Az első „új koncepciójú” diplomamunkák 1995-ben jelentek meg. Az „új koncepció” nem azt jelentette, hogy a nemzetközi restaurátorképzés világában vadonatúj koncepciókkal léptünk volna elő, sokkal inkább az 1974-1993 között szervezett négyéves egyetemi képzésben született diplomamunkákhoz képest születtek meg nagy változások. Az ötéves képzésben a hallgatók már a negyedik év végén kiválasztják diploma- munkájukat, amelyet a diplomabizottság elfogad, megvitat vagy másikat javasol. Elfogadás után megkezdődhet a kutatás és a műtárgy vizsgálata. A konzerválási tervezet általában késő ősszel kerül megvitatásra és elfogadásra a diplomabizottság által. Ekkor a hallgató a témavezető állandó felügyelete alatt nekifoghat a konzerválásnak/restaurálásnak. Május végére mind a munkát, mind a bekötött diplomamunkát be kell adniok. Ezt követi a záróvizsga képző- és iparművészeiből, valamint a szak technológiai, anyagismereti, vizsgálati és konzerválás-restaurálási kérdéseiből júniusban. Egy másik napon megvédi diplomamunkáját: 30 perces előadás keretében diákkal, videófelvételekkel stb. illusztrálja a munka menetét. Válaszol a diplomabizottság kérdéseire. A végzett gyakorlati munka és az írott anyag külön-külön kerülnek értékelésre és ezekből adódik egy közös diplomajegy. Útmutató a diplomamunkákhoz Az „Útmutató a diplomamunkákhoz” (1. kép) először 1992-ben került a hallgatók kezébe, és akkor fő célja az volt, hogy az évközi vizsgamunka - írott beszámolók - összeállítását megkönnyítsük. Már ebben szó esett a diplomamunkákról, hiszen a vizsgamunka141
