Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tóth Zsuzsanna: Vasalt láda restaurálása
VASALT LÁDA RESTAURÁLÁSA Tóth Zsuzsanna Összefoglalás: Feladatom egy bőrrel borított, vasalásokkal díszített, belül textil és papírborítású faláda restaurálása volt. A láda készítéstechnikájából eredően a különböző anyagokat csak részben lehetett lebontani, ezért kezelésüket együtt kellett megoldani. Lebontásra csak a kétrétegű belső borítás került. A restaurálás során, ahol lehetséges volt, kerültem a műanyagok alkalmazását és az eredeti technikával próbáltam végezni a kiegészítést. Ez. a tanulmány a Magyar Képzőművészeti Főiskola Fa-bútor- restaurátor Szakán készült diplomadolgozatom rövidített változata Bevezetés A láda restaurálására a Magyar Képzőművészeti Főiskola Tárgyrestaurátor Szakán diploma- munkaként nyílt lehetőségem. A tárgyra azért esett a választás, mert anyagának és sérüléseinek összetettsége felölelte az öt év anyagát. A láda az egri Dobó István Vármúzeum tulajdonát képezi, leltári száma nincs, beszerzési körülményei ismeretlenek. A láda leírása A láda hosszúkás hasáb alakú, ívelt tetejű, legfeltűnőbb részét a sűrű vasalás alkotja.1 A pántokat nemcsak erősítésként használták, hanem valódi tartó funkciójuk van: a csapolatlan fenyő deszkákból álló ládát tartják össze. (Csapolás csak a tetőrész káváján található.) Ennek megfelelően az éleket szélesebb pántokkal fogták össze, a közöttük lévő osztásokat keskenyebb szalagok adják, kivéve az oldalakat, ahol vízszintesen szintén szélesebb pántokat alkalmaztak. A ládát hálószerűén körbefogó vasalást lapított félgömbfejű szegecsekkel rögzítették. A pántokat több helyen toldották, amelyhez laposfejü szögeket használtak. A ládatető ívénél a vaspántokat bevagdosták, a bevagdosott részeket egymásra húzták, így alakítva ki a formát. A láda aljára az oldalszélek alsó részén körbefutó pánt hajlik át keretként. A sarkokba, a találkozó pontokra, kopásgátlóként kis vaslemczkéket szögeitek. Ezt a keretet négy pánt köti össze, más vasalás nincs a láda fenekén. A pántokon bevonat maradványait fedeztem fel, az abból vett mintát cseppclcmzéssel vizsgálva ón jelenlétét mutattam ki. A réteg pontos összetételét a Műszaki Fizikai Kutatóintézetben elektronsugaras mikro- analízisscl vizsgálták meg: ón-ólom ötvözetnek bizonyult 49:48 tömegszázalékos arányban, a fennmaradó 3 százalékot a szennyező anyagok alkotják. Nem borította bevonat a kovácsoltvas füleket és a zárszerkezetet. A ládát a vasalás alatt bőrrel borították, a barkaréteg vizsgálata alapján ez kecskebőrnek bizonyult. A borítóbőr illesztéseit a vaspántok takarják, ezért a toldásokról és a felragasztás módjáról kevés információt kapunk. A láda bőrnyílású2, a hátoldal borítása fut fel a ládatetőre. A nyílásban, hogy a bőr rugalmasságát kihasználva a ládatető hátrahajthatóvá váljék, egy csíkban nincs vasalás. A bőrnyílást, két a bőr alá szögezett vastag szíj erősíti, melyek a borítóbőr alól kidomborodnak, mivel nem képeztek ki számukra helyet a láda oldaldeszkájában. A láda bőrből készült, különleges, dekoratív tartozékai a porvédö fülek, melyek rombusz mintájú vaknyomással díszítettek, belsejüket vászonnal bélelték, majd bőrcsíkkal szegték körül. A szegélyt kéttűs varrással rögzítették a fülekhez. A bőr alkotórészek számbavételekor feltétlenül szólni kell a ládatető hátrabukását megakadályozó szíjról. Ennek csak darabjai maradtak meg. A láda belsejét kétszer borították, mindkét esetben a tcxtilborításra díszítésként papír- rátéteket ragasztottak. A tető borítása jól kivehető volt mindkét rétegnél, míg a ládatestben 91
