Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Várfalvi Andrea - Peller Tamás Károly: Az Esterházy-gyűjteménybe tartozó XVII. századi magyar nyereg restaurálása
A vázról szárazon leemelt borításról először ecsettel távolítottam el a lazán kötött szennyeződéseket. Ezután lágyított vízbe mártott, erősen kicsavart vattával töröltem át a felületet. A formára alakíthatóság miatt a következő lépés a puhítás volt. Kis felületen kipróbálva, a közvetlen, helyileg végzett vízfelhordás a pergamenen azonnali nyúlást eredményezett. Ezért egy kíméletesebb nedvesítési módot kellett találni, mely az ultrahangos párásítás volt. Az ultrahang a vizet molekulákra tördeli, így azok egyenletesen, lassan nedvesítenek anélkül, hogy túlzott elázást okoznának. A párásításhoz polietilén fóliából kamrát készítettem, ami alatt egy hideggőzzel párásító, ultrahangos készüléket használtam26. Segítségével, több óra eltelte után a bőr kellőképpen felpuhult és formálhatóvá vált. Nehézséget okozott a szakadt, de nem hiányos térforma egyben tartása a formára szárítás előtt, mert térben, elnyúlás nélkül csak egy egybefüggő felületet lehet rögzíteni. Olyan megoldást kellett találni, amely a száradást közvetlenül megelőzve, gyorsan elvégezhető és eredményeként a kifeszítésnél már komoly összetartó erőt jelent. A ragasztás lehetőségét el kellett vetnem. A ragasztóanyag száradása ugyanis időben egybe esett volna a ragasztandó anyag száradásával, mely ekkor mozog, nyúlik, akadályozva ezzel a szilárd kötőerő kialakulását. E. Nagy Katalin - az Iparművészeti Múzeum Textil Osztályának főrestaurátora - „textiles” megoldást javasolt: a szakadások összevarrással végrehajtott rögzítését, mely az egyedüli lehetséges megoldás volt. Az így összevarrt bőr száradása során az anyagban fellépő feszültségek ellenére fel tudta venni térformáját. A módszer alkalmazásának eredményeként fizikai sérülések - tűnyomok - ugyan érték a műtárgyat, a pontos formára száradás azonban csak ez esetben jöhetett létre. További előny, hogy a varrófonalakat bármikor el lehet távolítani. A folyamat tehát - mint a váz összeállítása esetében is - visszafordítható. E. Nagy Katalinnal a szakadásokat fehér horgolócérnával, X alakú öltésekkel a párakamra alatt varrtuk össze. A kamrából kiemelve teljes felületen megindult a nyúlás, mindenképpen szükség volt ezért a pergamen gyors szárítására. Olyan kiegészítő vázat kellett készítenem, amelynek segítségével a nedves borítás az eredeti, íves formának megfelelően szárad meg a favázon. Ennek elkészítéséhez a textília száradásához készített váznál már alkalmazott anyagokat használtam. A felpuhult borítás pontosan illeszkedett a favázra, melyre a pergament a nyeregdeszka aljához rizskeményítővel ragasztottam meg. A kápákra formára vágott kemény papírt és ITungarocellt27 helyeztem, kihagyva a szegecsek helyeit, amelyeknél a borítást kihegyezett gyufaszállal rögzítettem ideiglenesen a fához. A leszorítást vászonszalaggal végeztem (6. kép). A papír és a vászon - nedvszívók lévén - a száradás közben fokozatosan szívták magukba a pergamenből a nedvességet. A felfeszítést nagyon gyorsan kellett végrehajtani a deformálódás miatt. Ezért a szükséges további ragasztásokat száradás után, több lépésben végeztem el, szorítok segítségével. Utolsó lépésként a korábban eltávolított kéregdarabokat szintén rizskeményítővel ragasztottam a helyükre. 5. A bőrbélések, a bőrszegély és a bőrszíjak restaurálása 5.1. A bőrbélések, a bőrszegély és a bőrszíjak tisztítása A bőrből készült darabok tisztítása előtt a nagyobbik bőrbélés felbomlott varrásait kellett rögzíteni. Az ezt követő ecsettel végzett portalanítás után likkeres kezelést alkalmaztam. A bélésbőröknél és a szegélyeknél a deformáció és a zsugorodás mértéke olyan nagy volt, hogy formára alakításuk könnyebb elvégzése érdekében tisztításukat a pergamen puhításakor már alkalmazott párásító berendezés alatt végeztem. 84
