Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Seres András: Aranyak, márványok, arányok: a gödöllői királyi kastély épületében lévő Mária Terézia-szobák műmárvány és aranyozott gipszstukkó munkáinak restaurálása
színezett, hosszított kötésidejü gipsz. Az utolsó csiszolási fokozatok között a felületet „stukkóim” (enyves glettel ellátni) kell. Amennyiben a műmárványt kellő keménységűre készítettük, a csiszolás meglehetősen nehéz munkává válik. Azonban hatásos illúziót keltő fényezettség csak kellő keménységű anyag esetében érhető el. A hét fmomítási fokozatban végzett csiszolás után a felület fényét viaszolással tartósítottuk. A kiegészítések mellett, csaknem az egész meglévő műmárványfelületen el kellett végeznünk a szükséges fényezési munkákat. így nyerte vissza a teljes műmárvánnyal borított felület eredeti fényezettségét, egységesen mind az új, mind az eredeti felületeken. A régi műmárványréteg már több csiszoláson is áteshetett, mivel anyaga általában meglehetősen, helyenként kritikus mértékben elvékonyodott. Emiatt síkolási munkákat nem tudtunk végrehajtani rajtuk, mert ez a márványozás átlyukadását eredményezte volna. A másik ok, hogy feltételezhetően már az eredeti csiszoláskor sem végeztek tökéletes síkolást a korabeli „marmorirerek”. így tapasztalható maradt a fénylő síkok kisebb-nagyobb hullámzása, ami azonban jellemzője az ezekben az időkben készített mümárványozott felületeknek, szemben a 19. sz.-i munkák pontos, tökéletesre csiszolt felületeivel. A Mária Terézia szoba műmárványozói korukban elsőrangú, kiváló munkával gazdagították Grassalkovich Antal kastélyát. Bonyolultságában, gazdagságában igen természetesnek ható, művészi igénnyel, iskolázott ízléssel kialakított márványmintázatok rekonstruálása összetett feladat elé állította a restaurátort. Minden egyes táblán végzendő javítást több kísérlet kellet hogy megelőzzön, míg a megfelelőnek ítélt megoldás mellett döntve, eredményesen készíthettük el az eredeti mümárványozásból álló környezetébe pontosan beilleszkedő kiegészítést. Az eredetitől elütő, megkülönböztető jellegű kiegészítés alkalmazása az ilyen díszítések esetében nem szerencsés, mivel bármilyen kis mértékű különbözőség teljességében szétszabdalná az alkotó által komponált összképet, hamis és a szemlélő számára is nehezen értelmezhető esztétikai összhatást eredményezve. Különleges feladatot jelentett az ablakbéllct helyreállítása. Az eredeti ablakbéllet belső nyílásmérete megegyezik az eredeti állapottal. A külső, az ablakot magában foglaló nyílásméret azonban egy későbbi átalakítás eredménye, melynek célja egy nagyobb méretű ablak behelyezése volt. Az átalakítás során az erőteljesen szűkülő ablakbéllet oldalait levésték, ily módon eltüntetve az eredeti műmárványt is. Az így kialakított felületet újramárványozták, amely mára szintén elpusztult. Az ablakbéllct mennyezetén az eredeti sík a befelé eső első harmadban megmaradt. A bélletben a vörös színű mümárványkeretezés töredékesen megmaradt. néhány centiméteres szakaszon mutatva az ablakbéllet eredeti szögét. A béliét kialakításánál az eredeti állapotot rekonstruáltuk az első harmadon, mivel ez az a méret, ameddig az eredeti dőlésszög megállapítható volt. Ezen a szakaszon a teljes rekonstrukció lehetségessé vált. Az ablakbéllet mennyezetén nyomokban, főleg körvonalaiban fellelhető márványozás, valamint az oldalfalakon beforduló márványok alapján teljes bizonyossággal megtervezhető volt a rekonstrukció. Az ablakbéllct további, az ablakig tartó szakaszán, folytatva a terem egészét borító díszítést, műmárvány borítást hordtunk fel. Mivel ez a borítás már az épület későbbi falvastagítására készült, ezért megkülönböztető kiegészítést tartottunk célszerűnek. A megkülönböztetés nem lehetett erőteljes, a meglevő belsővel harmonizálónak kellett lennie. A márványozás ezen a szakaszon a többi részhez hasonlóan egyszerű, négyzetes betéttel tagozódik, melyet keskeny gipszléc keretez. A megkülönböztetés csak a színezésre korlátozódik. Mind a betét, mind a bordűr az oldalfalat képező, szürke márványozásból készült. A lábazati szakaszon a terem többi részének fából készült lábazati borításának folytatását javasoltuk (3. kép). A stukkódíszek igen durva, nagy mennyiségű homokot tartalmazó anyagból készültek. Ez az anyag finom formák kialakítására nem volt alkalmas.A végleges formázást krétaalapozással készítették el. A díszeket többször is javították. Több, különböző javítási stádiumot különböztethetünk meg. Az első javítás során a díszek plasztikáját is igénnyel 65
