Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Kissné Bendefy Márta - Újvári Mária: XVIII. századi bőr lábszárvédő restaurálása
XVIII. SZÁZADI BŐR LÁBSZÁRVÉDŐ RESTAURÁLÁSA Kissné Bendefy Márta-Újvári Mária Összefoglalás: XVII-XVIII. századi, bőrből készült, térdvédős lábszárvédők magyarországi Viseletéről vagy készítéséről nincs írásos feljegyzés vagy ábrázolás, és múzeumaink sem őriztek eddig ilyen tárgyat. A címben szereplő lábszárvédő pár a váci „Fehérek temploma” kriptájának osszáriumából került elő, darabokra szétesve, szakadt, hiányos és nagyon meggyengült állapotban. A feltárásban részt vevő restaurátor, Újvári Mária végezte a tisztítást és konzerválást. A lábszárvédőket feltárás után lágyított vízben tisztította, glicerin vizes oldatában konzerválta, majd szikkasztás után likkerrel átecsetelte, végül szobahőmérsékleten, szívópapírok között, lassan szárította. A kezelés után a bőr puhább, hajlékonyabb lett. Kissné Bendefy Márta feladata a viselettörténeti kutatás, a hiányok pótlása, a gyenge részek megerősítése és a tárgy összeállítása volt. A restaurálás megkezdése előtt fontos volt analógiákat találni a tárgyhoz, hisz a helyreállítást hitelesen csak az eredeti forma és a korabeli készítéstechnika ismeretében lehetett elvégezni. Ebben elsősorban a nyugat-európai, és ezen belül a katonai viselettörténeti munkák nyújtottak támpontot. A kutatások eredménye abban is segített, hogy megkíséreljék azonosítani azt a személyt, akit ilyen lábbelivel temethettek a kriptába. A restaurálás során a restaurátor először a lemezesen felváló részeket rögzítette híg halenyv segítségével, majd a meggyengült, szakadt részeket támasztotta alá növényi cserzésű borjúbőrrel, rizskeményítő és poli(vinil-acetát) keverékét használva a ragasztáshoz. A hiányzó részeket (a térd alatti szíjakat és az egyik térdvédőt) szintén növényi cserzésű borjúbőrrel pótolta. Végül az eredeti varrásnyomokba öltve összevarrta a darabokat. Bevezetés A bőr lábszárvédő pár a váci „Fehérek temploma” kriptájának 1994-95-ben végzett feltárásából, az összáraimból, egy nagyméretű ládából származik. Itt vélhetően a XVI11. század végén felszámolt koporsók csontanyaga, mintegy 40 fő nyugodott, de ezt megelőzően itt lehetett a legkorábbi szerzetesi temetkezések helye is. Az innen előkerülő emberi és egyéb maradványok az eredeti koporsók hiányában névvel már nem azonosíthatók.1 A feltárás körülményei, konzerválás A feltárt bőröket szerves maradványok borították és enyhén nyirkosak voltak (1. kép). Mivel az összáraimból több, töredékes bőrdarab is előkerült, első pillanatban nem lehetett tudni, hogy egymáshoz tartozó, vagy más-más viseleti elem részét képező bőrökről van szó. A feltárt darabokat timolos oldattal bepermetezett papírvattába, majd polietilén fóliába cs kartondobozba csomagoltuk, így kerültek az átmeneti raktárba. Sajnos a kriptában feltárt anyag nagy mennyisége miatt e leleteket csak hónapokkal később tudtuk ismét kibontani, ekkor derült ki, hogy a fertőtlenítőszer ellenére a bőrökön megjelent a penész, ezért sürgős fertőtlenítésre, tisztításra szorultak. A penészgombákat 50%-os etilalkohollal ecsetelve távolítottuk cl a felületről, majd a bőröket lágyvízben áztattuk két napig, gyakori mozgatás mellett. A vízhez egy kevés zsíralkohol-szulfátot is adtunk, hogy elősegítsük a bomlástermékek, szerves maradványok, zsíros szennyezések eltávolítását. A mosófolyadékot többször is cseréltük, majd tiszta vizes öblítéssel fejeztük be a tisztítást. A bőröket ezután glicerin 50%-os vizes oldatába helyeztük 24 órára, majd onnan kiszedve szűrőpapírok között szikkadtak. Ezt követően likkerrel2 ecseteltük át mindkét oldalról, majd formára igazítva, szívópapírok között, lassan véglegesre szárítottuk. 39
