Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ráduly Emil: A váci Fehérek temploma kriptafeltárása
fűzőlyukakat sem vágtak rá). Ezekben az esetekben nyilvánvalóan a halotti öltözethez tartozó, esetleg külön erre a célra készíttetett lábbelikről van szó, ezt 1730-ból származó levéltári adat is alátámasztja.14 Nem zárható ki ennek ellenére sem, hogy a 18. század folyamán a bőrkapca, amelynek két, korban is elkülönülő típusa került feltárásra, Vácon viseleti darab is lehetett. A halotti köntös egyértelműen temetkezési kellék volt. A temetési öltözet bizonyos mértékig egyébként is eltért a mindennapitól, hiszen leginkább az ünnepi viseletét reprezentálta, sőt a halott felöltöztetésének nehézségei miatt gyakran hiányos maradt (ez a magyarázata a lábbelik gyakori hiányának, egyes ruhadarabokat felvágva csupán ráterítettek az elhunytra stb.). Férfi halottak esetében gyakori volt a mindennapi viselethez tartozó (nyaktájon gombbal vagy csattal záródó, derék fölött szíjjal átkötött) köpenyben történő fel- ravatalozás. A felsőruha teljesen hiányzik azokban az esetekben is, amikor az egész testet takaró halotti köntöst alkalmaztak (csupán a ruhaujjakat, és a ruha nyaki részét varrták meg alaposabban). A váci magyar szabók céhe 1761-ben a remekelőknek elő is írta a ,,Meg-holtt embernek köntössé” kiszabásának ismeretét1-*', s ez érthetőnek is tűnik az előkerült halotti köntösök nagy száma és változatossága alapján (közülük 15 női, 9 férfi köntös, 13 pedig kisgyermeké volt). Megfigyelhető, hogy a fejpárna és a halotti köntös anyaga legtöbbször azonos volt, így nyilvánvalóan a szabómesterek körében kereshetjük a többi temetkezési kellék (szalagcsokrok, leplek, stb.) készítőit is. A sokrétű leletegyüttes teljes körű muzeológiai feldolgozása nem végezhető el a restaurátori munkák eredményeinek, az anyagvizsgálatoknak, készítéstechnikai megfigyeléseknek figyelembe vétele nélkül. A levéltári források, a néprajzi analógiák, a feltárási és restaurálási dokumentációk egymást kiegészítő adatai egyaránt nélkülözhetetlenek a tárgyak készítési és használati korának meghatározásához, a kriptaleletekben megfigyelhető társadalmi és kulturális jelenségek értelmezéséhez. JEGYZETEK 1 A munkacsoport muzeológiai vezetője Ráduly Emil (Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre) és Zomborka Márta (Tragor Ignác Múzeum Vác), restaurátori vezetője B. Perjés Judit (Budapesti Történeti Múzeum) és Újvári Mária (Tragor Ignác Múzeum, Vác), antropológiai szakértője dr. Susa Éva (Igazságügyi Orvosszakértői Intézet, Budapest) voltak. A feltárás körülményeinek részletes ismertetése: Zomborka Márta: Vác, Fehérek Temploma kriptafeltárás 1994-95. Az előzmények és a feltárás. Magyar Múzeumok (II. évf.) 1996/1.3-7. 2 Karcsú Antal Arzén: Vácz város története 8.köt. Vác, 1887., 139. 3 Johnova, Helena. Barokk koporsók díszítményei a cseh területen. Magyar Múzeumok (II. évf.) 1996/2. 64, Mais, Adolf: Die Gruftbestattungen zu St. Michael in Wien. In.: Kultur und Volk V., Wien, 1954, 245-272. 4 A koporsók alá helyezett gerendákra vonatkozó adat a keresdi Bethlen kriptából (1708): „És a töb rothadt ászkokat kihordatván, a Bethlen Mihály koporsója mellé készíttetek helyet a szegény Bethlen Sámuel uram testének, ászok nélkül, mivelhogy az ászokon soha a test csendesen nem nyugszik, mert elrothadván a koporsó, a közepin letörik, és a két végi fennmarad a testnek. " Wesselényi István: Sanyarú világ. Napló 1703-1708. II. köt. Bukarest, 1985., 489. 5 Karcsú Antal Arzén: Vácz város története 7. köt. Vác, 1886., 35. 6 Susa Éva-Pap Ildikó—Józsa László: A váci múmiák antropológiai vizsgálata. Magyar Múzeumok (II. évf.) 1996/1. 14-16. 7 Jelentősebb magyarországi kriptafeltárások és -kutatások: Eger, Rozália kápolna, Sárospatak, róm. kát. plébániatemplom, Gyöngyös, Szt.Erzsébet templom, Miskolc, Avasi templom, Pápa, pálos-bencés kripta. 8 Karcsú Antal Arzén: Vácz város története 7. köt. Vác, 1886., 37. 9 Fél Edit: Újabb adatok a zöld gyász-szín magyarországi előfordulásához 10 Magyar Néprajzi Lexikon, 3.köt. Budapest, 1980., 268. 11 K. Csilléry Klára feltételezése szerint esetleg a korszak templom- és szentképfestő mestereinek hatását is magukon viselik a koporsókra festett corpusok, ennek bizonyítása további kutatást igényel. Ezúton is megköszönjük a festett koporsók feldolgozásához nyújtott értékes szakmai segítségét. 12 Hostyinszky Attila: Egy XVIII. századi koporsó restaurálása. In.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. Szentendre, 1997., 218-223. 26
