Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Ráduly Emil: A váci Fehérek temploma kriptafeltárása
temetőfelszámolások során előkerült koporsótöredékekre alapozva gazdag ismeretanyagot halmoztak fel a halállal kapcsolatos szokások körében, azonban az adatok értelmezése, jelentése, eredete, valós elterjedése sok esetben bizonytalan. A 17-18. században a népességmozgások, különösen az ország középső területein a kulturális elemek, a hagyományok, szokások keveredését is okozták. A váci koporsóegyüttes új megközelítésben teszi lehetővé egy éppen ebben az időszakban formálódó kisváros eltérő származású társadalmának, világképének, mentalitásának vizsgálatát. Egyaránt találunk benne párhuzamokat a leírásokból és kriptaleletckből valamivel jobban ismert nemesi-, főúri-, ill. a csak néprajzi forrásokból ismert paraszti társadalom temetkezésére vonatkozólag. A koporsók alakja kivétel nélkül hatszögletű hasáb volt, mely a fej irányába kiszélesedett, a végdeszkák függőlegesek, vagy ferdére szabottak. Néhány esetben hullámos, lépcsős profilú deszkákból készültek a koporsók, amelyeket vas (néha fa) szegekkel, ritkábban csapolással állítottak össze. A fenékdeszkák kivételével mindig gyalult anyagból, túlnyomórészt fenyőből, ritkábban tölgyből, dióból készültek. Kettős koporsó csupán egyetlen esetben került elő. Gyakran nagy, esztergált, a bútorokról jól ismert, ún. pogácsalábakat, ill. kovácsoltvas fogantyúkat szereltek rájuk. A koporsók réseit enyvvel töltötték ki, vagy hamuréteggel szigetelték, a fedél és az alsó rész pontos illeszkedéséhez csapokat képeztek ki. Készítőik minden bizonnyal (egy kivételével) a helyi astalos céh tagjai közül kerültek ki (egyikük az ácsceruzáját is bcnnfelcjtette az egyik koporsóban, a forgács között). A koporsók azdag díszítése föltételezi további specialisták közreműködését elkészítésükben. Egyelőre nem rendelkezünk a váci asztalosok bútorfestő munkájára vonatkozó más adatokkal, a kivitel igényessége azonban több esetben gyakorlott kézre vall. A textillel (vászonnal, selye nmei) bevont koporsók gondos díszítése, a felhasznált szalagok, szögek változatossága alapján esetleg erre szakosodott mesterek is voltak. A korabeli bútorokról jól ismert technikával és barokkos modorban készült, vésett, faragott díszítésű koporsók mindenképpen asztalos munkáknak tekinthetők. A feltárt koporsók egyik korai típusát, megegyezően a 17. századi adatokkal (főleg Erdély, az Aliöld, Eszak-Magyarország területéről) textillel vonták be, csillagmintás, domborított vagy préselt rézfejű szegekkel díszítették. A váci kriptában 73 bevont koporsót találtunk, s megfigyelhető, hogy az 1780-as évekre már ez a típus kezd kimenni a divatból. A hagyomány erejére utalhat, hogy ennek ellenére a Fehérek temploma számára 1806-ban „a gyászmiséhez való, posztóval bevont koporsó Blaskovits úr temetése alkalmával az ö költségén lön beszerezve"^, miközben ő maga díszítődén (de nyilván drágább) tölgyfa koporsóban temetkezett a kriptában. Legtöbbször csak a fedelet vonták be vászonanyaggal, amely azonban körben lelógó lepelként takarta az alsó részt is (egyben védte a szemfedö koporsón kívül maradt szegélyét). A részletes anyag- és színezékvizsgálatok elvégzéséig nem rendelkezünk pontos adatokkal a textillel bevont koporsók eredeti színvilágáról. A feltárási megfigyelések alapján a ..posztó ” színe felnőtt halottak esetén kortól és nemtől független volt (leggyakrabban fekete, barna, sárga). Kivételesnek kell tekintenünk egy 1764-ben elhunyt fiatal házaspár világoskék selyemmel bevont koporsóját, bár kék színű szalagdísz előfordult más fiatal felnőttek koporsóján is. Csecsemők, gyermekek esetében a bevonat alapszíne zöld, vagy fehér volt, de az utóbbiak esetében is a koporsó alját legtöbbször zöldre festették.9 A bevont koporsók fedelét szinte teljes hosszukban egy nagy kereszt díszítette, amelyet eltérő színű (pl. feketén - fehér) szövetből, szalagkerettel, vagy csupán a rézfejű szegekkel sűrűn kiverve alakították ki, hasonlóan a feliratokhoz és egyéb díszítésekhez. A koporsók többségét (163 db) festéssel díszítették, sőt a sérült vászonbevonatok alól is előbukkannak egyes esetekben a festett motívumok (ez arra utal, hogy az asztalosoknál festett koporsókból „raktári készlet" volt). Ezek között is elkülöníthetünk egy „régiesebb” stílust, amely az 1770-cs évek után már nem fordult elő: világosbarnára pácoltak, fedelükön 23
