Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Gajdó Gyula: A lombard vázlatkönyv: egy XVI. századi pergamen miniatúrafestő mintakönyv restaurálása
A LOMBARD VÁZLATKÖNYV Egy XVI. századi pergamen miniatúrafestő mintakönyv restaurálása Gajdó Gyula Összefoglalás: Egy XV-XVI. század fordulójáról származó miniatúrafestő mintakönyv biológiailag erősen károsodott lapjait konzerválni kellett a további károsodás megelőzésére. A Szépművészeti Múzeum gyűjteményében is a mozgatások közbeni mechanikai sérülések jelentik a legnagyobb veszélyt a műtárgyra. A károsodás miatti hiányokat félszáraz pergamenöntési módszerrel pótolta a restaurátor. A kiegészítések felragasztása a meggyengült széleket is megerősítette. A hullámosodást préseléssel és nehezítéssel sikerült csökkenteni. így a mechanikai sérülések lehetősége csökkent. A pergamen érzékenysége miatt olyan klimatizált tárolóeszköz is készült hozzá, amelyben a tárgy kiállítható annak kiemelése nélkül. A eikk a szerző 1996-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskola Tárgyrestaurátor Szakán készült diplomadolgozata alapján készült. Bevezetés A lombard vázlatkönyv 1918-ban került a Szépművészeti Múzeumba erősen károsodott állapotban dr. Bischitz Gyula ajándékaképpen. Korábbi sorsa ismeretlen. A borítóval együtt kilenc félbehajtott pergamen lapból állt az eredeti vázlatkönyv. Két helyen varrták össze a lapokat vékony zsineggel. A vázlatkönyv erős mikrobiológiai károsodás után lapjaira esett szét. A lapokat egymás mellé fektetve tárolták egy zárt dobozban. Rossz állapota ellenére egy-egy lapját több kiállításon is bemutatták. Restaurálására akkor lehetett gondolni, amikor a pergamenöntést az Országos Széchenyi Könyvtárban megoldották. A restaurálás célja a pergamenlapok kisimítása, a hiányok pótlása, a mechanikai megerősítés pergamenöntéssel és egy több célra alkalmas tárolóeszköz készítése. A hiányzó rajzi elemek kiegészítése, retusálása az ilyen jellegű képzőművészeti alkotásoknál nem etikus. A mintakönyvek szerepe A mintakönyveket a művészek saját munkájuk segítésére használták. A kora reneszánsz óta a természet utáni rajzolás a festőnövendékek legfontosabb feladatai közé tartozott. Amit nem láthattak, mint az egzotikus állatok, vagy képzeletbeli lények, azt mintakönyvekből másolták. A megrendelők ebből választották ki a nekik tetsző mintákat. A mintakönyvek rajzai legtöbbször egyszerű körvonalrajzos ábrák voltak. Ezek nagyméretű képzőművészeti alkotásokhoz készültek, az ikonográfiái hagyományok legfontosabb forrásai voltak. Lombardiában és Firenze környékén alakult ki a mintakönyvek egy sajátos formája, amelyet lombard vázlatkönyvnek neveznek. Emberi alakok, állatok és növények rendkívül finom rajzai láthatók benne. Az ilyen mintakönyveket inkább miniátorok és rézmetszők használták. Aprólékosan árnyékolt, kalligrafikus vonalvezetéssel készített kész rajzok mintái árulkodnak erről. A pergamen állapota A helyenként épen maradt barkaminták alapján a pergamen borfajtája kecskebőrnek bizonyult. A mikrobiológiailag nem károsodott részeken rendkívül jó állapotban van a pergamen. A károsodott részeken a lebomlás minden fokozata jól megfigyelhető volt, különféle 127
