Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tímárné Balázsy Ágnes: Irányzatok a textilrestaurálásban a XX. század végén

bemutatni a közönségnek. Azzal érvelnek, hogy a tisztítás alapvetően nem visszafordítható folyamat és a muzeológia sokat veszít eme nyomok eltávolításával. Stauffer pl. elsősorban a

régészeti textilleleteken lévő, történeti információt hordozó szennyeződéseket félti az elhamarkodott tisztítás következtében való elvesztéstől.2 Az ellentábor viszont a konzerválás részeként fogja fel a tisztítást, még akkor is ha az egy visszafordíthatatlan folyamat,3 hiszen sok, a textilre rákerülő anyag további fizikai vagy kémiai károsodást okozhat.4 A nedves tisztításnak, amennyiben nincsenek levérzési vagy más akadályai, az az előnye, hogy a textil fonalai, szálasanyagai, illetve az azokat felépítő polimerek a vízben elasztikus fizikai állapotukba kerülnek és ezáltal „relaxálnak”, visszanyerik természetes alakjukat. Nedvesítési eljárásokkal vagy vízben ki lehet simítani a gyűrődések jelentős részét is.5

A politikai vagy vallási okokból kivégzett, háborúban halálos sebet kapott történeti személyek ruháján megmaradó vérfolt megtartása évtizedek óta természetes a muzeológusok és a textilrestaurátorok részéről. Egy svéd és egy osztrák történeti kiállításból származó két kép illusztrálja ezt a szemléletet (1., 2. kép). Egy svéd kiállításról származik az a felvétel, amelyen látszik, hogy a rajta levő rozsdafoltokkal együtt állították ki az öltözetet, amely így magán viseli valamilyen nedves vastárgy, pl. egy nedves vasszánkó nyomait, amit tulajdonosa hosszan cipelhetett a hasához szorítva (3. kép).

Valamikor a hetvenes években Karen Finch, ma a textilrestaurálás egyik nagy öregje, az akkori szokásnak megfelelően, különösebb gondolkozás nélkül megtisztított egy tengerésznadrágot. A feladat pedig nehéz volt, mert bitumen foltokat kellett a nadrágból eltávolítani. Tíz évvel később maga Karen hozta fel az esetet, mint egyik nagy tévedését: a brit tengerészek becenevében (Jolly Jack Tars) ugyanis nem véletlenül szerepel a Bitumen (Tar) szó. A tengerészeknek ugyanis napi feladatuk volt a hajó külsejének vízhatlanná tétele, s miközben bitumennel mázolták a hajófát, ruhájukra óhatatlanul rácsöppent néhány csepp.

Szintén bitumennel kapcsolatos a következő esettanulmány: Flinders Petrie 1897-es deshashehi ásatásából került elő az a halotti ruha, amelyen bitumen és gyanta maradványokat fedeztek fel. Annak ellenére, hogy a len

1. Egy vértanú véres inge egy osztrák történelmi kiállításból. Fő értéke a vérfolt.

A martyr’s shirt with blood from an Austrian historical exhibition. The object’s main value is the blood.

2. Lefejezett főúr véres gallérú viselete egy svéd történelmi kiállításból. Tisztítás nem jöhet szóba.

The lace-collar of a beheaded nobleman from a Swedish historical exhibition. Nobody thought of cleaning.