Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tímárné Balázsy Ágnes: Irányzatok a textilrestaurálásban a XX. század végén
IRÁNYZATOK A TEXTIL RESTAURÁLÁSBAN A 20. SZÁZAD VÉGÉN Tímárné Balázsy Ágnes Összefoglalás: A textilrestaurálás a 40-cs években kezdett a többi restaurálási ághoz hasonló rangra emelkedni. Amíg néhány évtizeddel ezelőtt a nedves tisztítás, a viseletek. bélelt textiltárgyak szétszedése. a darabok egyenkénti restaurálása, majd újbóli összeállítása természetes és rutin eljárásnak számított, ma több gondot fordítanak a textilrestaurátorok a ..szennyeződés" által hordozott történeti és használati információkra. Igyekeznek megőrizni a műtárgy történeti ..integritását”. Nem feltétlenül az ..eredeti" állapotot kívánják visszaállítani, hanem a tárgy teljes történetét magán viselő nyomokat is igyekeznek megőrizni. A restaurálási terv elkészítésekor nagy súllyal esik latba a tárgy további sorsa, a bemutatás szándéka, valamint az. a környezet, amelybe restaurálás után kerül. A kreativitás mellett egyre nagyobb fontosságot nyer a döntéseket megelőző mentális tevékenység. A cikkben az angol Tcx- lilrestaurátor Központ kollégáinak tapasztalataiból hozott példák illusztrálják a különböző döntések mögötti gondolkozásmódot. Bevezetés Valószínűleg a tcxtilrestaurálás a restaurálásnak az az ága, ami a legkésőbb vált egyenrangúvá a többi restaurálási területtel. A kő vagy faszobor, a táblakép és a festményrestaurálás már a reneszánszban elkezdődött, a fémek, különösen a numizmatikai anyagok és az ásatási vagy értékesnek ítélt kerámiák konzerválása-rcstaurálása pedig már a múlt század végén tudományos rangra emelkedett. A textilek hasonló elvek szerinti konzcrválásával-rcstaurá- lásával csak e század 40-es éveiben kezdtek foglalkozni és bizonyos fajtái (pl. a háztartási vagy munkához használt textilek) még mindig a kevésbé megbecsült műtárgyak közé tartoznak. Bár az 50-cs, hatvanas években már többen publikáltak kiemelkedő értékű vagy unikumnak számító textilek restaurálásáról, az első könyv, amely tudományosan közelítette meg a témát 1972-ben jelent meg.1 Ezekben az időkben a tcxtilrestaurálás módszerei két nagy ágra oszlottak. A varrásos módszer szerint, gyakran alkotórészeire szedték, egyenként alátámasztották a darabokat, majd újból összeállították a viseletét, zászlót, textiltárgyat. A másik, a ragasztásos módszer hívei is gyakran a szétszedéssel kezdték, majd az alátámasztást az alátámasztó szövetre felvitt ragasztófólia segítségével hő- vagy oldószeres kezeléssel végezték. Ezután következett az újbóli összeállítás. Az utóbbi kb. 15 évben azonban a textilrestaurátorok gondolkozásmódja sokkal sziszte- matikusabb lett, sokkal hosszabb és komplikáltabb folyamattá vált a restaurálást megelőző döntéshozatal. Ez három fő területen mutatkozik meg a textilrestaurálásban: a tisztítás megkérdőjelezésében, a tárgy ,,integritásának" megőrzésében és a darab történeti összefüggéseinek. illetve funkciójának hiteles bemutatásában. Az alábbiakban e három terület kérdéseivel foglalkozom és néhány, főleg az angol tcxtilrcstaurátorok tapasztalataiból vett példával illusztrálom a folyamatosan alakuló ezredvégi felfogást. 1. „Tisztítsunk vagy ne tisztítsunk?” Amíg a hetvenes években a „ragasszunk vagy ne ragasszunk'.’” kérdés, addig ma a „tisztítsunk vagy ne tisztítsunk?” vita osztja meg a tcxtilrcstaurátorok közösségét. Egyre többen vannak azok, akik a textíliákon, viscletckcn lévő szennyeződéseket nem szennyeződésnek, hanem használatuk, történetük nyomaiként fogják fel, amelyet feltétlenül meg kell őrizni és 117
