Műtárgyvédelem 26., 1997 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Nagy Györgyi: A magyarországi szárnyasoltár-restaurálás története az első világháborúig
állításáról részletesen beszámolt. Megtisztították és a díszítőfaragványok hiányzó, letört részeit a meglévők alapján egészítették ki. Ismertette restaurálási elveit is - az ilyen művek helyreállításainál „a jóból, a javításból s újításból inkább keveset, mint többet alkalmazzunk”.16 Elveti az átfestést, újraaranyozást és a teljes átalakítást. Simor János (1813-1891) bíboros, esztergomi érsek reneszánsz kori elődeit követve különös gondot fordított a régebbi korok képző- és iparművészeti emlékeinek gyűjtésére és a műtárgyak helyreállítására. A Keresztény Múzeumot 1875. október 15-én nyitotta meg a nagyközönség számára, képgyűjteményét ideiglenesen a Főszékesegyházi Könyvtár emeleti nagytermében helyezték el. Simor érdeme a régi magyar táblaképek, számyasoltárok megszerzésében rendkívül nagy. Olyan remekművek kerültek a gyűjteményébe, mint például Kolozsvári Tamás garamszentbenedeki Kálvária-oltára, vagy a szintén garamszentbenedeki Úrkoporsó. A XIX. század utolsó évtizedeiben a templomok helyreállításánál túlzott megújítással elméleti restaurációkat építettek fel, az eredetiséget figyelmen kívül hagyva. Ugyanakkor ép, eredeti részeket is lebontottak. Pl. a budavári Mátyás-templom. Simor János érsek 1872-ben Lippert József építész tanácsára a garamszentbenedeki Urko- porsót a bécsi Johann Hutterer szobrász műhelyében restauráltatta. A kor műemlék-helyreállítási elveinek megfelelően kiegészítették a megrongálódott és hiányzó részeket, a gótikus architektúra oldalait deszkával befedték. A szobrokat átfestették, újra aranyozták, valamint Hutterer két új apostolszobrot faragott az Úr- koporsó homlokoldalára.17 Hasonló szellemben végzett helyreállításokat Franz Brühl, a kisszebeni templom orgonistája is, amikor 1887-ben a plébános kérésére az Angyali üdvözlet-oltár egyes figuráit restaurálta. A predella Mária-szobrába rejtett levelében beszámol az általa végzett munkáról. A megújítás során a szobrok eredeti polychromiá- ját teljesen eltávolította, majd újra alapozta és aranyozta.18 A két oldalán festett oltártáblákat többnyire szétfűrészelte, önálló képként mutatták be a múzeumokban és a templomok oldalfalain. Kolozsvári Tamás garamszentbenedeki Kálváriaoltárának szárnyait még a múzeumba kerülés (1875) előtt fűrészelték szét. Valószínűleg ekkor rongálódott meg az oltár egyik külső, ma is hiányzó táblaképe. Díváid Kornél (1872-1931) 1903-ban „művészeti emlékeink veszedelmére” hívja fel a figyelmet.ly A festmények, szobrok, ötvösmunkák még a XX. század elején sem részesültek kellő védelemben. A külföldi műkereskedők ügynökei vásárolták meg és juttatták ki az országból a középkori alkotásokat. A hívek, plébánosok, sőt püspökök megbízásából „kontár restaurátorok” javították, festették át a számyasoltárokat. Felháborítónak tartja azt a „vandalizmus”-!, ahogy a szepeshelyi székesegyház régi oltárait restaurálták. 3. Garamszentbenedeki Úrkoporsó, 1480-as évek, Esztergom, Keresztény Múzeum Holly coffin from Gararamszentbenedek/ Hronsky Benadik 1480’s, Esztergom, Christian Museum 10
